Legfrissebb képgalériák
-
NaftalinBemutató: 2013-04-05 -
Vasárnapi gyerekekBemutató: 2013-03-27 -
Mátyásmese, avagy hogyan került álruha a királyra?Bemutató: 2013-03-06 -
Két néni, ha elindulBemutató: 2013-02-22
Kedves Színházlátogatók!
Örömmel írom, hogy újra indítjuk a VENDÉGKÖNYVET! Ismét várjuk észrevételeiket, megjegyzéseiket, tetszésnyilvánításukat, és persze kritikáikat is. Arra kérem Önöket, hogy ne trágár, durva, személyeskedő hozzászólásokban kritizáljanak bennünket, a produkciókat, az alkotókat. Jó volna, ha ahhoz mérnék bejegyzéseiket, amit Önök is megfontolandóként olvasnának. Amennyiben újra a jó ízlés határát átlépő megnyilatkozások születnek, úgy kénytelenek leszünk szelektálni. De remélem, hogy erre nem kerül sor, és kialakul egy valódi párbeszéd Önök és a színház munkatársai között, a világhálón…!
Cseke Péter
Új hozzászólás
Eddigi hozzászólások
| Angéla | 2013.05.18. 11:58:57 |
| Nem tudom jól értem-e? Ezentúl a 4 fős páholyt csak 70.000 ft-ért tudjuk megvenni 4-en? Ezek szerint a nyugdíjasok kedvezménnyel nem vehetik meg? Mivel itt volt évek óta a "helyünk", ha nem akarunk ennyit fizetni, akkor várhatunk arra, hogy valaki, valahol visszaadjon 4 helyet? Amire, lássuk be, nem sok esélyünk van! | |
| Popovics Zsuzsanna | 2013.05.06. 10:34:36 |
| A napokban láttuk a Vasárnapi gyerekeket. Gratulálunk! Teljesen felvillanyozott, mind az előadás után, mind másnap reggel a darabról beszélgettünk, vitáztunk, aha-élményeztünk. Igen, a darabban feszegetett témákról kell beszélni, ezt kell megmutatni a mai közönségnek, hogy vegyék már észre az emberek a családjuk múltjában lévő sötét foltokat, akarjanak már megszabadulni tőlük. Korábban évtizedekig nem volt szabad beszélni a zsidók elhurcolásáról, a külhoni magyarok lágerbe deportálásáról, a nem párthű művészek, tudósok, írók stb. nyomorgatásáról és még sorolhatnám. Igen, már régen itt az ideje, hogy teret adjuk a sérelmek felszínre kerülésének, különben maradnak a kiásott árkok, társadalmi csoportok, pártszimpatizánsok között, de ami a legrosszabb, családon belül (és generációkon át). Most már senki sem tiltja, mégsem beszélnek az idős, sokat tapasztalt emberek. Aztán kígyót, békát kiabálnak a saját gyerekeikre, hogy az általuk végigélt hülyeséget ismétlik. Hát miből tanultak volna mást a mai fiatalok, ha mindent a szőnyeg alá söprtek, aztán gondosan taposták a szüleik, nagyszüleik?! Az első felvonás pörgése, kvázi könnyedsége vitt magával, izgatottan vártam a következő felvonást. Addig „szokásos” (egyben igényes, fordulatos, szövegében könnyed és nagyon mai) színházi élményben volt részem. A második felvonásban aztán jött a feketeleves (nekem). Kifejezetten nyomasztott a Goldstein család tragédiája, az általuk megélt mélység, pokol meg minden. Az emberek köré épült fájdalomtest, a kollektív tudat préselt egyre összébb és összébb, annyira hiteles volt, amit a színészek nyújtottak a színpadon. Az egyik legütősebb jelenetbe (nekem) – mit tanuljon a gyerek? – annyira belefeledkeztem, hogy szinte rosszul esett, amikor kizökkentünk, és folytatódott tovább az eredeti történet. (Réti Erika arcán, mimikájában minden ott volt, ami anyai, asszonyi fájdalom). És a vége. Számomra az egész családsztoriban az a legkomolyabb konklúzió, hogy a magunk nyomorát milyen mélyen plántáljuk bele a gyerekeink életébe, személysiégébe, jövőjébe. Hogy minden döntésünknek mennyire komoly következményei vannak, akkor is, ha mi már meg sem érjük azt. És ami még nagy értéke az író, eygben rendező Réczei Tamás munkájának, hogy miközben mindent láttat, amit akar, senki fölött nem tör pálcát, nem mondja meg a tutit. Mindenki eldöntheti, melyik szereplővel tud/akar azonosulni, kinek szurkol, kinek szánna szíve szerint jobb sorsot. Köszönjük az élményt és sok sikert kívánunk a további fellépésekhez. Vigyék el a Vasárnapi gyerekeket Budapestre, Miskolcra, Pécsre, Szegedre, Sopronba, hogy lássa már ez a nép, mitől nem értjük egymás szavát, és mit kellene tenni, hogy változtathassunk ezen. Üdvözlettel: Popovics Zsuzsi | |
| Élthes Eszter | 2013.05.05. 22:13:34 |
| A Meseautó előadáshoz: Szerencsém volt, mert a Meseautót a nagyszínházban láthattam, és nem a kicsiben, ahova eredetileg rendezték, díszletezték. (Bevallom, nem igen értem, hogyan lehetett ezt oda tervezni.) Örömmel mentem az előadásra, hiszen három „kedvencem” is játszik benne: Csombor Teréz, Vida Péter, Kiss Zoltán. – Aztán egy kicsit elromlott a kedvem. Férjem azt mondta mindig, hogyha a nézők nem szeretnek bele a színészekbe, akkor az egész előadásnak nincs értelme, pláne ha szerelmi történetről van szó. De hát hogyan lehessen beleszeretni egy olyan Júliába, aki közönséges, mondhatnám ordenáré, és minden pillanatban az illúziót rombolja. Az a Rómeó, aki ilyen Júliáért hal meg, nem szerelmes hős, hanem balek, és az a darab, amelyik ilyen két ember szerelmét mutatja be, érdektelen. Nem elég, hogy Kovács Vera se bejönni, se beszélni, se játszani nem tudott, de még külön játékokkal is rombolták a kedves, szeretnivaló, bájos, szegény "banki alkalmazott lány” képét. Egyszer elveszteni a cipőt, lehet bájosan kihívó, kacérkodó, de többször, ráadásul szándékosan és minden férfi előtt; nos ezt az utcalányok csinálják, azokba pedig a mesebeli herceg nem lesz szerelmes. Vagy a másik szörnyűség: amikor a Jávor kinézetű, mozgású, elegáns és finom – ma szinte egyetlen igazi bonviván – Kiss Zoli – aki mindent megpróbált, hogy Vera egy kicsit kulturáltabb és szeretetreméltóbb legyen – nyújtja a karját, szerelmének tárgya felkapja a szoknyáját és átmászik a kerítésen! Egy úriember ilyenkor sarkon fordul, és hálát ad a szerencséjének, hogy megszabadult egy ilyen nőtől. Vida Péter megint kiváló volt. Drámát lehet pontatlanul játszani, egy táncos-komikusnak tökéletesen precíznek kell lennie, és viccein nem magának, hanem a közönségnek kell nevetnie – nos, ez az, amit Vida tud a legjobban a magyar színpadokon. A végén kiderült – amit a tévé-előzetesből tudni lehetett –, hogy ez a történet valójában csak a bankos lány álmában zajlott le. Vagyis még a mesénél is szebb volt: álom! Ebben az esetben még inkább valami meseszerűt kellett volna játszani, mint ezt a mai közönséges világot, azaz lányt. És akkor a segédszínészekről még nem is beszéltem! Emlékszem, még a Hello Dolly idejében Kecskeméten (de máshol is), olyan táncosok, segédszínészek voltak a színpadokon, akiket jó volt nézni, és mindig volt közöttük néhány kiváló, aki magára vonta a figyelmet. Mostanában az ilyen emberek eltűntek a színházak tájékáról, sajnos ebből az előadásból is. | |
| edit | 2013.05.02. 13:54:13 |
| Ugyan már! | |
| Csertő József és Klári | 2013.05.01. 23:08:47 |
| Tisztelt Direktor Úr! Szeretnénk gratulálni ezúton is, az újabb kinevezéséhez, mely reményeink szerint alakult Lelkes hívei vagyunk a "jó" színháznak, mely Kecsketen, az Ön igazgatása óta ismét megvalósult. Kérésünk azonban a következő évadra, a darabok megválogatását illetően lenne. Ismerve az Ön házasságról, és családról alkotott véleményét, azzal összeegyezhetetlennek tartjuk az évadban bemutatott két darabot, melyek, a házassági hűség teljes devalválódását mutatja, ami a mai társadalomban sajnos túlságosan is jelen van. Talán, ha olyan darabokat tűznének műsorra, ami az igaz szerelmet, szeretetet, hűséget, áldozatvállalást emelné ki értéknek, let hogy ezen a szemnéleten valamit az Ön színháza, és jó társulata is tudna változtatni. Kérjük, amennyiben lehetséges, vegye figyelembe ezeket az értékeket. Biztosan tudnának pozitív hatással lenni, ebben az értékvesztett világban! További jó egészséget, sok sikert kívánunk munkájukhoz! | |
| kazimir béla | 2013.04.29. 21:22:14 |
| Ez egy csodalatos este volt. ide szuleto generacio vagyok, es sokat jarok szinhazba, de ehhez merheto eloadast meg nem lattam. izgalamas, ahol kellett humoros, kivalo szineszi jatekok, egeszen kulonleges rendezes, ami az emberi kapcsolatokra tette a sulyt. a vege az eloadasnak pedig mintha egy Csehov, és egy Ibsen drama melysegeit mutatta. barcsak meghívnak a rendezojet a darabnak ide Londonba rendezni. Tudna ujat mutatni az itteni csak a latvanyba beleszedult rendezoknek. megegyszer gratulalok a tarsulatnak. es kulonosen koszonom, hogy a magyar himnuszt elenekelhette egy egesz kozonseg... | |
| Dora | 2013.04.29. 11:51:13 |
| Kedves Tarsulat! A Londoni szereples fantasztikus volt! Az itt elo kozonsegnek ez egy kimagasloan kulonos lehetoseg volt hogy az anyanyelvunkon elvezhessunk egy West End-i eloadast, a nelkul hogy repulore szalljunk. A szinhaz megtelt, es a hangulat csakis a magas szintu eloadasnak, a profi szineszeknek es a kituno rendezesnek volt koszonheto. Remeljuk a tarsulat ugyszint elvezte az eloadast. Gratulalunk a meghivasnak es a nagy sikernek! | |
| Grőb Gyuláné | 2013.04.21. 20:44:05 |
| Köszönjük a Színház Vezetésének,Titkárságának a közönségbarát,empatikus kárpótlást!!!! Fergeteges,szenzációs volt ismét a Színház Társulata,a 04.18.-i Meseautó c.előadásban is! Szeretettel gratulálunk ,köszönjük Mindenkinek ,akik ismét csodálatos estével ajándékoztak meg bennünket!Ezért szeretünk ide jönni,és a továbbiakban is Kecskeméti Színház barátok maradunk! Köszönet M.M. színházi munkatársnak!!!! | |
| Péter Karla | 2013.04.21. 20:39:12 |
| Ma láttuk önnöket Nagyváradon, Egy élmény volt. Gratulálunk és várjuk önöket vissza.. | |
| Gáspár Dávid | 2013.04.21. 19:33:18 |
| Kedves Színház! Szeretnék gratulálni az idei évadhoz.Nincs olyan darab,amelyiket nem emlegetnénk meg a családommal.Külön köszönöm a Meseautóval okozott élményeket!Nagyszerű előadás volt. A Naftalint még nem láttuk,de arra is nagyon kíváncsiak vagyunk. További Sok Sikert Minden Kedves Dolgozónak! :)) | |

