Legfrissebb képgalériák

Beszélgetés Réczei Tamással a kultura.hu oldalon. Szántó T. Gábor interjúja

A színházi álmoskönyv szerint egy bohózatnak a végét várni: bajt jelent. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Mégpedig nagyot, mivel amúgy bohózatot nézni nem rossz dolog, arra a két és fél órácskára a világ mocska elvan nélkülünk, hamarosan úgyis visszazuhanunk bele, de csak, miután néhány csacskaságon és jól sikerült poénon gond nélkül és alaposan kiszórakoztuk magunkat. Ibos Éva írása, a Revizoronline kritikai portálon

Két néni, két előadás és két homlokegyenest eltérő, egyaránt hiteles arculat. Pierre Notte darabja ennyire biztosan nem jó, de az Örkény Színház magyarországi ősbemutatója után Verebes István kecskeméti rendezése is kihozza belőle a maximumot. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA, a Revizoronline kritikai portálon

Shakespeare utolsó színdarabja a pálcáját kettétörő Prosperóról manapság igen népszerű műnek számít, szünet nélkül műsoron van Pesten és vidéken. Magát megmutatni akaró rendezők édenkertje ez a darab, hisz mindenféle átalakítást, modernizálást, szabdalást kibír. Kecskeméten ezúttal Bagó Bertalan álmodta színre. Földesdy Gabriella kritikája a Kláris újság honlapján

Goldoni: Chioggiai csetepaté / Katona József Színház, Kecskemét
2013.02.20. Revizoronline, Lénárt Ádám kritikája

A kecskeméti Katona társulatának olyannyira jól sikerült a Chioggiai csetepaté kipofozása, hogy a szórakoztató jelenetek még a darab alapvető hiányosságait is képesek feledtetni. Más kérdés, hogy az előadás komolyabb, érdemi törekvései ugyancsak az önfeledt játék hevében szorulnak háttérbe.

Carlo Goldoni (1703-1793) Chioggiai csetepaté című vígjátéka csupán arról szól, hogy a nők nem tudnak lakatot tenni a szájukra, aminek a következményei aztán a férfiak életét is alaposan összekuszálják.