2013. október 18.
Bárhogy lesz
Otthonos alvószeglet előtt ülök le, egy nézőtársam önkéntelenül az éjjeliszekrénynek támasztaná esernyőjét, a felesége úgy veszi ki a kezéből a még csöpögő ernyőt, hogy a két nézőtéri szék között találjon helyet neki. Az ösztönös mozdulat azt jelentette, hogy természetes közeget sikerült létrehozni – dicséret a tervezőnek. Ugrai István kritikája 7óra7.hu oldalon.
Ekkor még sötétben van a színpad nagyobb része, de az előadás kezdete után megállapítható: Kiss Borbála több helyszínt mutató terének valamennyi része egyszerre jelzésszerű és hiteles: a börtöncella, a vallatóhelyiség, a konyha és a felső színpad, amely leginkább afféle átvezető folyosó a reális és a fantázia között. TELJES CIKK >>>