2011. szeptember 8.
Keresztény Tamás egyetemi hallgató
A színész szakos egyetemi hallgatók utolsó, ötödik évükben a gyakorlatban is kipróbálhatják, milyen egy teátrum társulatának tagjaként dolgozni. A kecskeméti Katona József Színház az idei évadra három diákot hívott meg a Kaposvári Művészeti Egyetemről, közülük ezúttal Keresztény Tamást mutatjuk be olvasóinknak.
- Honnan indultál a színészmesterség felé?
- Pécsen születtem, de az utóbbi öt évben Budapesten, illetve Kaposváron éltem. Nem akartam gyermekkoromtól színész lenni. Minden tanárom azt mondta édesanyámnak, hogy színész lesz belőlem, de nekem erről fogalmam sem volt. A gimnáziumi évek alatt azt vettem észre, hogy az egyetlen dolog, ami érdekel, amibe energiát ölök, az a színjátszó kör. Amikor elmondtam anyukámnak, hogy színész szakra felvételizek, ő nagyon támogatott. Édesapám, aki a Szélkiáltó együttesben zenél, először a gondolattól is rosszul volt, hogy én is a színpadon kötök ki… Aztán felvételiztem, és elsőre nem vettek fel sem Budapestre, sem Kaposvárra, ezért egy évig a Bárka Színházban stúdióztam – meséli Keresztény Tamás. – Amikor felvettek a Kaposvári Egyetemre, édesapám is megbékélt ezzel a dologgal, azóta mind a ketten büszkék rám. Így lettem én színész. Az egyetem alatt nagyon jól éreztem magam a bőrömben, akkor már az iskolát is szerettem, holott előtte ilyet soha nem éreztem.
- Hogyan dőlt el, hogy Kecskeméten töltöd a gyakorlati évet? A színház vagy a diák választ?
- Általában az egyetemek és a színházak egyeztetnek arról, ki hová kerül. De kialakulhat olyan helyzet is, hogy a diák beleszól. Volt egy-két olyan osztálytársam, aki már tavaly is játszott színháznál, és amikor úgy érezték, hogy bajban vannak, mert nem azt kapták, amit ígértek nekik, az egyetem megengedte, hogy másképp döntsenek. Én nagyon-nagyon örülök, hogy Kecskemétre kerültem, jól érzem itt magam, szeretetteljes légkör várt itt rám. Kicsit féltem attól, hogy milyen lesz, hiszen az egy természetes érzés, hogy ha új ember érkezik egy csapatba, akkor a régiek elkezdik félteni a saját helyüket, feladatukat. Ám ezt itt egyáltalán nem tapasztaltam. Korábban egyébként a SZÍN-TÁR Találkozók kapcsán már jártam a városban, itt játszottuk legalább hat vizsgánkat. Amikor kiderült, hogy a gyakorlati évemet is itt tölthetem, két előadást is megnéztem.
- Milyen feladatok várnak rád az évadban?
- Úgy tudom, öt előadásban fogok játszani, kisebb és nagyobb szerepeket is kapok majd. Amikor először találkoztam Cseke Péter igazgató úrral a Merlin Színházban, ahol egy vizsgánkat nézte meg, ő azt mondta, hogy itt most kipróbálnak engem egy éven keresztül, és én is kipróbálhatom a színházat, hogy jól érzem-e itt magam. Ez így nagyon szimpatikus volt nekem. Örömmel látom, hogy nem egyfajta dolgot bíznak rám, hanem mindenfélét, s ahogy mondják, a puding próbája az evés… A víg özvegyben egyébként egy kisebb szerepet játszom. Utána benne leszek a két meseelőadásban, a Lüzisztraté expresszben, végül a Buborékok című előadásban, amit az osztályfőnököm, Mohácsi János rendez. Nála a színészeknek hatalmas szabadsága van: mindenkinek akkora szerep jut, amekkorát csinál magának a próbafolyamat alatt.
- Milyen karakterekben érzed igazán otthon magad?
- Nem tudnék egyet sem kiemelni. Az egyetemen mindenféle szerepkörbe belekóstoltam, ott is volt meseelőadásunk, zenés darabunk, játszottunk Csehovot is, és én az összes karakterben jól éreztem magam. Sokkal fontosabb számomra a munka minősége, és a próbafolyamat hangulata: hogy hogyan tudnak együttműködni a színészek egymással és a rendezővel. Egyébként többször játszottam már nőt is.
- Ez érdekesnek tűnik. Milyen darabban alakítottál női karaktert?
- Az egyetemi évek alatt játszottuk a kaposvári Csiky Gergely Színházban A kis hableány című, félig bábos meseelőadást, amiben a kis hableány egyik nővérét alakítottam. Nagyon izgalmas feladat volt. A közelmúltban pedig a Hétköznapi őrületek című kortárs vizsgadarabot játszottuk Réthly Attila rendezésében, amiben a főszereplő édesanyja, egy nagymama korú nő voltam. Az volt a jó mind a két esetben, hogy a munkafolyamat első részében nem várták el, hogy nőt játsszak, hanem a szituációt kellett megfejtenem a partnerrel, az volt a fontos. Amikor ezzel már tisztában voltunk, utána kérték, hogy emeljem fel a hangomat, s utána találtunk ki hozzá járást, tartást, ami akkor már csak technikai kérdés volt.
- Ha nem a színházzal foglalkozol, akkor mi köt le téged?
- Igyekszem a barátnőmmel tölteni minél több időt. Sajnos keveset tudunk találkozni, mert ő mezőtúri, és most kezdi meg a tanulmányait a Kaposvári Egyetemen alkalmazott látványtervező szakán. Szeretek a családommal, a barátaimmal lenni. Feltett szándékom, hogy a testemet is nagyon jó állapotban tartsam, így ezentúl a sportolás is napi elfoglaltság lesz. A zene szintén nagyon fontos része az életemnek. Már gyerekkorom óta folyton zenét hallgatok. De van egy egyetemi zenekarunk is: a Bánfalvi Eszter Kvartett, amiben basszusgitáron játszom. Nem tudom, most mi lesz a sorsa ennek az együttesnek, de remélem, hogy évi egy-két koncertet össze tudunk még hozni.
Bera Linda
- Pécsen születtem, de az utóbbi öt évben Budapesten, illetve Kaposváron éltem. Nem akartam gyermekkoromtól színész lenni. Minden tanárom azt mondta édesanyámnak, hogy színész lesz belőlem, de nekem erről fogalmam sem volt. A gimnáziumi évek alatt azt vettem észre, hogy az egyetlen dolog, ami érdekel, amibe energiát ölök, az a színjátszó kör. Amikor elmondtam anyukámnak, hogy színész szakra felvételizek, ő nagyon támogatott. Édesapám, aki a Szélkiáltó együttesben zenél, először a gondolattól is rosszul volt, hogy én is a színpadon kötök ki… Aztán felvételiztem, és elsőre nem vettek fel sem Budapestre, sem Kaposvárra, ezért egy évig a Bárka Színházban stúdióztam – meséli Keresztény Tamás. – Amikor felvettek a Kaposvári Egyetemre, édesapám is megbékélt ezzel a dologgal, azóta mind a ketten büszkék rám. Így lettem én színész. Az egyetem alatt nagyon jól éreztem magam a bőrömben, akkor már az iskolát is szerettem, holott előtte ilyet soha nem éreztem.
- Hogyan dőlt el, hogy Kecskeméten töltöd a gyakorlati évet? A színház vagy a diák választ?
- Általában az egyetemek és a színházak egyeztetnek arról, ki hová kerül. De kialakulhat olyan helyzet is, hogy a diák beleszól. Volt egy-két olyan osztálytársam, aki már tavaly is játszott színháznál, és amikor úgy érezték, hogy bajban vannak, mert nem azt kapták, amit ígértek nekik, az egyetem megengedte, hogy másképp döntsenek. Én nagyon-nagyon örülök, hogy Kecskemétre kerültem, jól érzem itt magam, szeretetteljes légkör várt itt rám. Kicsit féltem attól, hogy milyen lesz, hiszen az egy természetes érzés, hogy ha új ember érkezik egy csapatba, akkor a régiek elkezdik félteni a saját helyüket, feladatukat. Ám ezt itt egyáltalán nem tapasztaltam. Korábban egyébként a SZÍN-TÁR Találkozók kapcsán már jártam a városban, itt játszottuk legalább hat vizsgánkat. Amikor kiderült, hogy a gyakorlati évemet is itt tölthetem, két előadást is megnéztem.
- Milyen feladatok várnak rád az évadban?
- Úgy tudom, öt előadásban fogok játszani, kisebb és nagyobb szerepeket is kapok majd. Amikor először találkoztam Cseke Péter igazgató úrral a Merlin Színházban, ahol egy vizsgánkat nézte meg, ő azt mondta, hogy itt most kipróbálnak engem egy éven keresztül, és én is kipróbálhatom a színházat, hogy jól érzem-e itt magam. Ez így nagyon szimpatikus volt nekem. Örömmel látom, hogy nem egyfajta dolgot bíznak rám, hanem mindenfélét, s ahogy mondják, a puding próbája az evés… A víg özvegyben egyébként egy kisebb szerepet játszom. Utána benne leszek a két meseelőadásban, a Lüzisztraté expresszben, végül a Buborékok című előadásban, amit az osztályfőnököm, Mohácsi János rendez. Nála a színészeknek hatalmas szabadsága van: mindenkinek akkora szerep jut, amekkorát csinál magának a próbafolyamat alatt.
- Milyen karakterekben érzed igazán otthon magad?
- Nem tudnék egyet sem kiemelni. Az egyetemen mindenféle szerepkörbe belekóstoltam, ott is volt meseelőadásunk, zenés darabunk, játszottunk Csehovot is, és én az összes karakterben jól éreztem magam. Sokkal fontosabb számomra a munka minősége, és a próbafolyamat hangulata: hogy hogyan tudnak együttműködni a színészek egymással és a rendezővel. Egyébként többször játszottam már nőt is.
- Ez érdekesnek tűnik. Milyen darabban alakítottál női karaktert?
- Az egyetemi évek alatt játszottuk a kaposvári Csiky Gergely Színházban A kis hableány című, félig bábos meseelőadást, amiben a kis hableány egyik nővérét alakítottam. Nagyon izgalmas feladat volt. A közelmúltban pedig a Hétköznapi őrületek című kortárs vizsgadarabot játszottuk Réthly Attila rendezésében, amiben a főszereplő édesanyja, egy nagymama korú nő voltam. Az volt a jó mind a két esetben, hogy a munkafolyamat első részében nem várták el, hogy nőt játsszak, hanem a szituációt kellett megfejtenem a partnerrel, az volt a fontos. Amikor ezzel már tisztában voltunk, utána kérték, hogy emeljem fel a hangomat, s utána találtunk ki hozzá járást, tartást, ami akkor már csak technikai kérdés volt.
- Ha nem a színházzal foglalkozol, akkor mi köt le téged?
- Igyekszem a barátnőmmel tölteni minél több időt. Sajnos keveset tudunk találkozni, mert ő mezőtúri, és most kezdi meg a tanulmányait a Kaposvári Egyetemen alkalmazott látványtervező szakán. Szeretek a családommal, a barátaimmal lenni. Feltett szándékom, hogy a testemet is nagyon jó állapotban tartsam, így ezentúl a sportolás is napi elfoglaltság lesz. A zene szintén nagyon fontos része az életemnek. Már gyerekkorom óta folyton zenét hallgatok. De van egy egyetemi zenekarunk is: a Bánfalvi Eszter Kvartett, amiben basszusgitáron játszom. Nem tudom, most mi lesz a sorsa ennek az együttesnek, de remélem, hogy évi egy-két koncertet össze tudunk még hozni.
Bera Linda