2010. november 10.
Naszlady Éva újra Kecskeméten
Élete egyik legszebb időszakát töltötte 1995 és 1998 között a hírös városban Naszlady Éva. A rendezőként is ismert szabadúszó színésznő nem titkolja: ez volt a legfőbb oka annak, hogy amikor a kecskeméti teátrum felkérte az Orosz lekvár című darabban Varava szerepére, nem tudott ellenállni.
- Hogyan emlékszik vissza a kecskeméti társulatban töltött évekre?
- Szerettem itt lenni, és színészként is nagyon jó dolgom volt, hiszen az operettektől a komoly drámákig mindenfélét játszhattam. A 3:1 a szerelem javára című előadásban még a Közönségdíjat is megkaptam. Az, hogy újra a kecskeméti Katona József Színházban játszom, szerencsés és szép pillanat az életemben. Tulajdonképpen teljesen lehetetlen lett volna, hogy elvállaljam Varvara szerepét, hiszen nekem van egy komoly állásom a fővárosban – érettségizett gyerekeket tanítok –, és a családi élettel sem könnyű összeegyeztetni az ingázást Budapest és Kecskemét között. Mégis itt vagyok, és örülök ennek a feladatnak. Több érv szólt amellett, hogy igent mondjak a felkérésre – nyilatkozta honlapunknak Naszlady Éva. – Az egyik, hogy Ulicjaka Orosz lekvárját már ismertem, hiszen két évvel ezelőtt felolvasószínházi formában bemutattuk a Centrál Színházban, Novák Eszter rendezésében. Igaz, akkor egy másik szerepet olvastam, de nagyon megtetszett ez a színdarab. Szász János rendezővel több mint 12 éve volt szerencsém találkozni Gyulán, ahol ő a Marat halálát rendezte, nyári bemutatóval. A férjem volt annak az előadásnak a zenei vezetője, én pedig ott nyaraltam, amíg dolgozott, és volt alkalmam megfigyelni, hogyan dolgozik Szász János. A legtöbbet mégis az nyomta a latban, hogy nagyon szép emlékeket őriztem a kecskeméti éveimről. 1998 óta nem is jártam a városban: olyan volt ez, mint egy ifjúkorú szerelem, aminek vége szakadt. Most lehetőségem nyílt arra, hogy visszatérjek oda, ahol régen boldog voltam. Újra találkozhattam olyan kollégákkal, akik azóta is a társulat tagjai, mint például Sirkó László, Réti Erika vagy Kiss Jenő. Ebből is látszik, az embert az érzelmei irányítják.
- A darabban legidősebb lányt alakítja. Milyen jellemvonásokkal öltözteti fel őt a szerep megformálásakor?
- Nem szeretnék mindent elárulni, ezért elöljáróban csak annyit mondanék, hogy ez a lány szigorú rend szerint éli az életét, és rugalmatlan az új dolgokkal, a változásokkal szemben. Az Orosz lekvár tulajdonképpen egy mai Csehov-darab. A legszigorúbban vett jelenben játszódik, a világ saját bőrünkön is tapasztalt változásáról szól. A történetben bemutatott családnak nincs feje, mert már meghalt – ez az orosz drámákban így szokott lenni. Akárcsak Csehov Három nővér című művében, itt is három lány és egy fiútestvér él együtt. Van még egy nagybácsi, aki a Cseresznyéskertből szivárgott ide, és a darab összes többi szereplője is nagyon jól megfeleltethető valamelyik Csehov-figurának. Ugyanakkor Ulickaja hősei a mai élet valóságos szereplői: mindannyian magunkra ismerhetünk valamelyikükben. Maga a cím is árulkodó. Azon kívül, hogy a történetben valóban szó van a cseresznyelekvárról, amelynek receptjét a család ősei őrizték, a címet úgy is értelmezhetjük, hogy a szerző több Csehov-drámát „főzött össze”.
- Az Orosz lekváron kívül milyen rendezői és színészi feladatok várnak a közeljövőben Önre?
- Most fejeztem be egy nagyon érdekes performance-sorozatot a West-Balkánnal, aminek az volt a célja, hogy a Nyugati Pályaudvar mellett álló áruház megüresedett irodáit, üzlethelységeit kulturális célra hasznosíthassuk. Serman Márta kolléganőm rendezésében készülünk egy a hajléktalanok problémáival foglalkozó, figyelemfelkeltő előadásra is, ezt novemberben mutatjuk be. Az Orosz lekvár kecskeméti premierje után Zalaegerszegen töltök két hónapot, ahol egy Molière-darabot rendezek majd.
Bera Linda
- Szerettem itt lenni, és színészként is nagyon jó dolgom volt, hiszen az operettektől a komoly drámákig mindenfélét játszhattam. A 3:1 a szerelem javára című előadásban még a Közönségdíjat is megkaptam. Az, hogy újra a kecskeméti Katona József Színházban játszom, szerencsés és szép pillanat az életemben. Tulajdonképpen teljesen lehetetlen lett volna, hogy elvállaljam Varvara szerepét, hiszen nekem van egy komoly állásom a fővárosban – érettségizett gyerekeket tanítok –, és a családi élettel sem könnyű összeegyeztetni az ingázást Budapest és Kecskemét között. Mégis itt vagyok, és örülök ennek a feladatnak. Több érv szólt amellett, hogy igent mondjak a felkérésre – nyilatkozta honlapunknak Naszlady Éva. – Az egyik, hogy Ulicjaka Orosz lekvárját már ismertem, hiszen két évvel ezelőtt felolvasószínházi formában bemutattuk a Centrál Színházban, Novák Eszter rendezésében. Igaz, akkor egy másik szerepet olvastam, de nagyon megtetszett ez a színdarab. Szász János rendezővel több mint 12 éve volt szerencsém találkozni Gyulán, ahol ő a Marat halálát rendezte, nyári bemutatóval. A férjem volt annak az előadásnak a zenei vezetője, én pedig ott nyaraltam, amíg dolgozott, és volt alkalmam megfigyelni, hogyan dolgozik Szász János. A legtöbbet mégis az nyomta a latban, hogy nagyon szép emlékeket őriztem a kecskeméti éveimről. 1998 óta nem is jártam a városban: olyan volt ez, mint egy ifjúkorú szerelem, aminek vége szakadt. Most lehetőségem nyílt arra, hogy visszatérjek oda, ahol régen boldog voltam. Újra találkozhattam olyan kollégákkal, akik azóta is a társulat tagjai, mint például Sirkó László, Réti Erika vagy Kiss Jenő. Ebből is látszik, az embert az érzelmei irányítják.
- A darabban legidősebb lányt alakítja. Milyen jellemvonásokkal öltözteti fel őt a szerep megformálásakor?
- Nem szeretnék mindent elárulni, ezért elöljáróban csak annyit mondanék, hogy ez a lány szigorú rend szerint éli az életét, és rugalmatlan az új dolgokkal, a változásokkal szemben. Az Orosz lekvár tulajdonképpen egy mai Csehov-darab. A legszigorúbban vett jelenben játszódik, a világ saját bőrünkön is tapasztalt változásáról szól. A történetben bemutatott családnak nincs feje, mert már meghalt – ez az orosz drámákban így szokott lenni. Akárcsak Csehov Három nővér című művében, itt is három lány és egy fiútestvér él együtt. Van még egy nagybácsi, aki a Cseresznyéskertből szivárgott ide, és a darab összes többi szereplője is nagyon jól megfeleltethető valamelyik Csehov-figurának. Ugyanakkor Ulickaja hősei a mai élet valóságos szereplői: mindannyian magunkra ismerhetünk valamelyikükben. Maga a cím is árulkodó. Azon kívül, hogy a történetben valóban szó van a cseresznyelekvárról, amelynek receptjét a család ősei őrizték, a címet úgy is értelmezhetjük, hogy a szerző több Csehov-drámát „főzött össze”.
- Az Orosz lekváron kívül milyen rendezői és színészi feladatok várnak a közeljövőben Önre?
- Most fejeztem be egy nagyon érdekes performance-sorozatot a West-Balkánnal, aminek az volt a célja, hogy a Nyugati Pályaudvar mellett álló áruház megüresedett irodáit, üzlethelységeit kulturális célra hasznosíthassuk. Serman Márta kolléganőm rendezésében készülünk egy a hajléktalanok problémáival foglalkozó, figyelemfelkeltő előadásra is, ezt novemberben mutatjuk be. Az Orosz lekvár kecskeméti premierje után Zalaegerszegen töltök két hónapot, ahol egy Molière-darabot rendezek majd.
Bera Linda