2016. szeptember 20.
Ha együtt a család, nem lehet baj - Szokolai Péter a Micsoda társaságról
Szelíd, megértő, imádja a gyerekeit, akik kenyérre kenhetik – ilyen a Micsoda társaság! Apuja. Szokolai Pétertől a civil életben sem áll távolt az általa megformált karakter.
- A darabban két rosszcsont kisfiú okoz nagy galibát. Vannak hasonló gyerekkori élményei?
- A gyerek nem rossz, csak eleven! Amilyen én is voltam. Az én problémáim elsősorban abból adódtak, hogy imádtam szerepelni! Részt vettem az összes mesemondó, versmondó versenyen, ami nem is lett volna baj, csakhogy én a tanítási órákat is végigbohóckodtam. Ezt már nem viselték olyan könnyen a tanáraim.
- Másképp játszik gyerekeknek, mióta van saját gyermeke?
- Mindig imádtam gyerekeknek játszani. Hihetetlenül izgalmas vállalkozás, mert hiába próbáljuk be az adott darabot, és igyekszünk kitalálni, mi lesz a közönség reakciója egy-egy jelenetnél, a végén lehet, hogy teljesen másként alakul. Ebből a szempontból a legnagyobb kihívás a Bors néni volt, hiszen az interaktív darab volt. A gyerekek mindenre azonnal és őszintén reagálnak: arra is, ha tetszik nekik, amit látnak, de arra, is ha nem.
- Milyen figura a Micsoda társaságbeli apuka, akit alakít?
- Szelíd, megértő, imádja a gyerekeit, akik természetesen kenyérre kenhetik. Még a szidást is dicséretbe csomagolja. Mélyen együtt tudok vele érezni, hiszen a civil életben, szülőként én is a kompromisszumok lelkes híve vagyok.
- Sokat olvasott gyerekkorában?
- Gyerekkoromban is és felnőttként is.
- Ifjúsági regények közül mi volt a kedvence?
- Imádom a történelmi regényeket. Az Egri csillagokat háromszor olvastam.
- A tavalyi évadot a Pécsi Országos Színházi Találkozón zárta: Goopert alakította a Macska a forró bádogtetőn című előadásban, amely a legjobb előadás díját nyerte el. Milyen volt a POSZT-on játszani?
- Euforikus élmény. Nagyon izgultam, de ezen is átsegített az a koncentrált figyelem, amit Zsótér Sándor megkövetelt tőlünk a próbafolyamat alatt. Leginkább egy olimpiai részvételhez tudnám hasonlítani: kemény felkészülés, sok munka után végre megmutathatod országnak, világnak, hogy mit tudsz. Fantasztikus érzés! A szakmai és a civil közönség is nagyon szerette az előadást, a díj pedig hab volt a tortán.
- Nem először dolgozott Zsótér Sándorral. Milyen volt a közös munka?
- Rengeteget lehet Sándortól tanulni. Olyan igazságokat fogalmaz meg minden mondatában, amelyekből ha csak egy-egyet kapnék, akkor sem lenne okom panaszra.
- A gyerek nem rossz, csak eleven! Amilyen én is voltam. Az én problémáim elsősorban abból adódtak, hogy imádtam szerepelni! Részt vettem az összes mesemondó, versmondó versenyen, ami nem is lett volna baj, csakhogy én a tanítási órákat is végigbohóckodtam. Ezt már nem viselték olyan könnyen a tanáraim.
- Másképp játszik gyerekeknek, mióta van saját gyermeke?
- Mindig imádtam gyerekeknek játszani. Hihetetlenül izgalmas vállalkozás, mert hiába próbáljuk be az adott darabot, és igyekszünk kitalálni, mi lesz a közönség reakciója egy-egy jelenetnél, a végén lehet, hogy teljesen másként alakul. Ebből a szempontból a legnagyobb kihívás a Bors néni volt, hiszen az interaktív darab volt. A gyerekek mindenre azonnal és őszintén reagálnak: arra is, ha tetszik nekik, amit látnak, de arra, is ha nem.
- Milyen figura a Micsoda társaságbeli apuka, akit alakít?
- Szelíd, megértő, imádja a gyerekeit, akik természetesen kenyérre kenhetik. Még a szidást is dicséretbe csomagolja. Mélyen együtt tudok vele érezni, hiszen a civil életben, szülőként én is a kompromisszumok lelkes híve vagyok.
- Sokat olvasott gyerekkorában?
- Gyerekkoromban is és felnőttként is.
- Ifjúsági regények közül mi volt a kedvence?
- Imádom a történelmi regényeket. Az Egri csillagokat háromszor olvastam.
- A tavalyi évadot a Pécsi Országos Színházi Találkozón zárta: Goopert alakította a Macska a forró bádogtetőn című előadásban, amely a legjobb előadás díját nyerte el. Milyen volt a POSZT-on játszani?
- Euforikus élmény. Nagyon izgultam, de ezen is átsegített az a koncentrált figyelem, amit Zsótér Sándor megkövetelt tőlünk a próbafolyamat alatt. Leginkább egy olimpiai részvételhez tudnám hasonlítani: kemény felkészülés, sok munka után végre megmutathatod országnak, világnak, hogy mit tudsz. Fantasztikus érzés! A szakmai és a civil közönség is nagyon szerette az előadást, a díj pedig hab volt a tortán.
- Nem először dolgozott Zsótér Sándorral. Milyen volt a közös munka?
- Rengeteget lehet Sándortól tanulni. Olyan igazságokat fogalmaz meg minden mondatában, amelyekből ha csak egy-egyet kapnék, akkor sem lenne okom panaszra.