2015. november 20.
Ha mi megváltozunk, megváltozik minden – Tolcsvay László az Isten pénze kecskeméti bemutatójáról
Szinte napra pontosan 20 évvel az ősbemutató után, Kecskeméten látható Dickens Karácsonyi énekének musical változata, az Isten pénze. A próbafolyamatot végigkísérte a darab zeneszerzője, Tolcsvay László, akivel a november 20-ai bemutató előtt beszélgettünk.
- Miért érzi fontosnak, hogy jelen legyen a főpróbahéten?
- Elsősorban praktikus okai vannak. Ilyenkor igyekszem „külső” szemlélőként nézni a produkciót, és ha látok valamit, amivel segíthetek, akkor azt jelzem. Általában a hangot figyelem, de Kecskeméten remek a hangmérnök, csak néhány tanácsot kellett adnom.
- Nehéz elengedni a „gyerek” kezét?
- A jó szülő elengedi, ha eljön az ideje, de azért amikor a gyerek elindul otthonról, még megigazítja a gallérját. Meg a sapkáját. És gyorsan azt is leellenőrzi, nem hagyta-e otthon az uzsonnáját… Ez az utolsó törődés szerintem nagyon fontos. Hiszek abban, hogy van ennek egy lelki tartalma is: ha jelen vagyok egy ilyen próbán, az valamilyen módon használ a produkciónak. Persze nem szólok bele. Miért is tenném? Nagy Viktor rendezte a ’95-ös ősbemutatót is… Nem azért vagyok itt, hogy „zsűrizzek”, hanem mert rettenetesen szeretem ezt az egészet. A magam bőrén tapasztaltam meg, hogy aki egyszer átlépte a színház küszöbét, és bepillantott a kulisszák mögé, az nem szabadul többé. Egyébként nem az utolsó pillanatban jöttem, természetesen itt voltam a próbafolyamat elején is. Károly Katival, a kecskeméti színház zenei vezetőjével és Nagy Viktorral gyakorlatilag együtt dolgoztunk. Ez egy aranycsapat Kecskeméten! Csupa remek szakemberrel találkoztam.
- A Madách Színház Németországba is elvitte a produkciót, majd Németországban létrejött önálló előadás is. Oda is követte a darabot?
- Képzelje el, hogy egyetlen egyszer sem láttam! Volt eddig mintegy 200 előadás Németországban, és egyetlen egyszer sem jutottam ki, hogy megnézzem. Vagy bemutatóm volt, vagy egyéb halaszthatatlan dolgom, de olyan is előfordult, hogy hóakadály miatt nem tudtam menni. Persze láttam felvételen és megjelent egy CD is. Annak idején nagyon boldog voltam, hogy a Madách Színházat végre sikerült „kirobbantani” a körútról. A Madách ma már ugyanis importőr színház, én viszont exportőr vagyok!
- Nagyon különböző előadások születtek a darabból az elmúlt 20 év során?
- Minden előadás más. Azok a színészek és táncosok, akik péntek este bemutatják a darabot Kecskeméten, a mostani lelkükkel játsszák majd el ezt a Dickens-i történetet. Ami egyébként akár napjainkban is történhetne. Nem sokat változott a világ. Az ember az egyetlen élőlény a földön, aki nem tanul saját hibáiból. Nem is kell egy emberöltőnek eltelni ahhoz, hogy újra és újra elkövessük ugyanazokat a hibákat. „Ha mi megváltozunk, akkor megváltozik minden+ – mondja Scrooge az előadás végén. Erről szól a darab: belül kellene változnunk, és akkor a körülöttünk lévő világ is jobb lenne.
Rákász Judit
- Elsősorban praktikus okai vannak. Ilyenkor igyekszem „külső” szemlélőként nézni a produkciót, és ha látok valamit, amivel segíthetek, akkor azt jelzem. Általában a hangot figyelem, de Kecskeméten remek a hangmérnök, csak néhány tanácsot kellett adnom.
- Nehéz elengedni a „gyerek” kezét?
- A jó szülő elengedi, ha eljön az ideje, de azért amikor a gyerek elindul otthonról, még megigazítja a gallérját. Meg a sapkáját. És gyorsan azt is leellenőrzi, nem hagyta-e otthon az uzsonnáját… Ez az utolsó törődés szerintem nagyon fontos. Hiszek abban, hogy van ennek egy lelki tartalma is: ha jelen vagyok egy ilyen próbán, az valamilyen módon használ a produkciónak. Persze nem szólok bele. Miért is tenném? Nagy Viktor rendezte a ’95-ös ősbemutatót is… Nem azért vagyok itt, hogy „zsűrizzek”, hanem mert rettenetesen szeretem ezt az egészet. A magam bőrén tapasztaltam meg, hogy aki egyszer átlépte a színház küszöbét, és bepillantott a kulisszák mögé, az nem szabadul többé. Egyébként nem az utolsó pillanatban jöttem, természetesen itt voltam a próbafolyamat elején is. Károly Katival, a kecskeméti színház zenei vezetőjével és Nagy Viktorral gyakorlatilag együtt dolgoztunk. Ez egy aranycsapat Kecskeméten! Csupa remek szakemberrel találkoztam.
- A Madách Színház Németországba is elvitte a produkciót, majd Németországban létrejött önálló előadás is. Oda is követte a darabot?
- Képzelje el, hogy egyetlen egyszer sem láttam! Volt eddig mintegy 200 előadás Németországban, és egyetlen egyszer sem jutottam ki, hogy megnézzem. Vagy bemutatóm volt, vagy egyéb halaszthatatlan dolgom, de olyan is előfordult, hogy hóakadály miatt nem tudtam menni. Persze láttam felvételen és megjelent egy CD is. Annak idején nagyon boldog voltam, hogy a Madách Színházat végre sikerült „kirobbantani” a körútról. A Madách ma már ugyanis importőr színház, én viszont exportőr vagyok!
- Nagyon különböző előadások születtek a darabból az elmúlt 20 év során?
- Minden előadás más. Azok a színészek és táncosok, akik péntek este bemutatják a darabot Kecskeméten, a mostani lelkükkel játsszák majd el ezt a Dickens-i történetet. Ami egyébként akár napjainkban is történhetne. Nem sokat változott a világ. Az ember az egyetlen élőlény a földön, aki nem tanul saját hibáiból. Nem is kell egy emberöltőnek eltelni ahhoz, hogy újra és újra elkövessük ugyanazokat a hibákat. „Ha mi megváltozunk, akkor megváltozik minden+ – mondja Scrooge az előadás végén. Erről szól a darab: belül kellene változnunk, és akkor a körülöttünk lévő világ is jobb lenne.
Rákász Judit