A két alkalommal is megtartott „Kizökkent az idő…” című tematikus kulisszajárás már a kezdő pillanatokban magával ragadta a közönséget. A résztvevők a páholyokból figyelhették azt a külön erre az estére létrehozott, negyedórás előadást, amelyben Shakespeare Hamletjének részletei találkoztak Hódi Dávid képzőművész alkotásaival. Tóth Kata dramaturg Nádasdy Ádám fordításából válogatott szövegei, Szegvári Júlia és Koltai-Nagy Balázs színművészek, illetve a Nemzeti Dobogó növendékeinek játéka, valamint Szigethy Norbert táncművész látványos koreográfiája együtt teremtettek különleges atmoszférát. Ebben meghatározó szerepe volt Szabó Gábor fénytervezői és Taraczközy Zoltán hangtechnikai munkájának is.
Az előadást követően a nézők a színpadra is felléphettek, ahol testközelből megismerhették a kiállított festményeket. Hódi Dávid személyesen engedett betekintést alkotói gondolkodásába. Műveinek központi motívuma a koponya, amely számára nem a halál, hanem az idő jelölője: annak emlékeztetője, hogy az élet véges, döntéseinknek pedig súlya van. A festményeken megjelenő aranyfelületek, az újrahasznosított tapétarétegek és a tudatosan épített vizuális struktúrák mind ezt a gondolatiságot erősítik. A kulisszajárás végén a színház titkai is szóba kerültek, a közönség olyan érdekességeket is megtudhatott, mint hogy miért tilos a fütyülés a színházban, vagy miért kell rálépni a földre esett szövegkönyvre.
Szintén nagy érdeklődés övezte Vajda Boróka színművész „Boro Base” című kiállítását. A személyes hangvételű tárlatvezetés során a közönség nemcsak az alkotásokkal találkozhatott, hanem az azok mögött húzódó történetekkel is. Különleges élményt jelentett végigkövetni azt a művészi utat, amely az első iskoláskori munkáktól a mai, érett alkotásokig vezetett, miközben egyre jobban kirajzolódott a színművész belső világa is.
A színház ezúttal a város szívében is jelen volt. A Kéttemplom közben, a Művészetek kútjánál bemutatott „kútbanéző” című összművészeti performansz hatalmas tömeget vonzott. Az idén ötvenéves alkotás szellemiségére épülő produkció méltó ünnepe volt a művészetek találkozásának: a színház, a mozgásművészet és a képzőművészet inspirációi egyetlen, különleges esti eseményben fonódtak össze. Szegvári Júlia, Vajda Boróka és Koltai-Nagy Balázs színművészek, valamint Szigethy Norbert táncművész előadása sokak számára a Múzeumok Éjszakájának egyik legemlékezetesebb pillanatává vált.
A programok ismét megmutatták, hogy a színház nem csupán előadások otthona, hanem olyan nyitott alkotói tér, ahol a különböző művészeti ágak találkoznak, párbeszédbe lépnek egymással és a közönséggel.
