2019. február 26.
Állami áruház, a habos-babos csodapalota
Idén sem marad operett nélkül a kecskeméti színház közönsége. A társulat az 1950-es évek legendássá vált propaganda-operettje, az Állami áruház bemutatójára készül. A premier március 1-jén lesz, a Kelemen László Kamaraszínházban.
Az előadást Benkó Bence és Fábián Péter rendezik, a K2 független színházi műhely fiatal rendezői, művészeti vezetői. Velük beszélgettünk a készülő produkcióról, első kecskeméti élményeikről.
– Néhány éve kőszínházakkal is dolgoztok. Milyen előzmények után kerültetek kapcsolatba a kecskeméti társulattal?
Fábián Péter: – Korábbról ismerjük Réczei Tamást, kaposvári egyetemistaként jártunk a kecskeméti Szín-Tár fesztiválon, Rusznyák Gábor tanított bennünket az egyetemen. Cseke Péter színigazgató egy éve keresett meg bennünket, hogy rendezzünk operettet a színháznak.
– Eredetileg a Fekete Péter zenés előadás volt műsoron. Miért történt darabcsere?
Benkó Bence: – Kiderült, hogy a Fekete Péterrel nem dolgozhatunk olyan módon, ahogyan szerettünk volna. Jogi akadályokba ütköztünk. Ez fájdalmas felismerés volt a számunka.
Fábián Péter: – Mi általában úgy dolgozunk, hogy átírjuk a darabokat. A Fekete Péter jogtulajdonosa azonban ragaszkodott egy korábban bemutatott előadás szövegkönyvéhez, ami távol áll a mi ízlésünktől, így erről a darabról le kellett mondanunk. Így esett, hogy másik operettet választottunk.
– Az Állami áruházat legtöbben filmként ismerik, ám eredetileg ez egy színpadra íródott operett. Az első verzióhoz képest mennyire gondoljátok újra a történetet?
Benkó Bence: – A filmet mi is láttuk, illetve hallottunk az operett legendás kaposvári előadásáról. Ezt 1976-ban, Ascher Tamás rendezte, a Csiky Gergely Színházban. Izgalmasan alakult a történet, az előadást akkor be is tiltották. Mi először az Ascher Tamás által rendezett verziót olvastuk. Amivel jelenleg dolgozunk, az ennek a szövegkönyvnek egy rövidített változata, amit 2011-ben, Győrben vittek színpadra. A rendezésre készülve magát a filmet is megnéztük, gondolkodva azon, hogy lehetne az Állami áruházból egy saját verziót létrehozni.
Fábián Péter: – Maradunk az ötvenes években, az adott kor egyfajta idealizált állapota jelenik meg a színpadon. Annyira rendben lesz minden, hogy az már gyanús. Az eredeti operettben sem jelentek meg az akkori jelenkor árnyoldalai, mintha nem is lettek volna. Erre mi most próbálunk minimálisan reflektálni.
– A színlap szerint kilenc egyetemi hallgató játszik az előadásban. Kik ők, milyen velük dolgozni?
Fábián Péter: – Harmadéves színművészetis hallgatók, Cseke Péter és Réczei Tamás kaposvári osztálya, akik jelenleg mind itt vannak a kecskeméti színháznál. A mostani próbafolyamattal párhuzamosan egy vizsgaelőadást is készítünk velük, aminek március elején lesz a bemutatója. Az Állami áruháznak jót tesz az a frissesség, amit a hallgatók képviselnek. Ezerrel beleállnak a próbafolyamatba, látszik rajtuk, hogy szeretik. Lelkesek a szereplési lehetőségtől, és nem elszontyolodtak azon, hogy ők a tömeg. Mindenkinek jut is valami villanás. Jó energiákat hoznak a próbákra.
– Először rendeztek Kecskeméten. Első benyomások, élmények?
Benkó Bence: – Nem olyan régóta dolgozunk kőszínházakkal, így ezt a lehetőséget is kifejezetten vártuk. A társulat a kezdetektől nyitott arra, amit rendezőként próbálunk csinálni. Hamar partnereink lettek, és ez nem csak a színészekre, de az egész színházi csapatra igaz. Fontos még, hogy számunkra a színház a közönséget illeti. A magam részéről izgatottan várom, hogy a kecskeméti közönség mit szól majd az operettünkhöz.
Fábián Péter: – Önmagában az egy nagy főhajtást érdemel mind a színészek, mind a háttércsapat felé, hogy ezt a rendhagyó próbafolyamatot végigcsinálták velünk. Négy olvasópróbánk volt, és mindig más szerepekkel találkoztak a színészek. A megpróbáltatások össze is kovácsolták a csapatot. Motiválták arra, hogy most már csakazértis megcsináljuk négy hét alatt a három felvonásos nagyoperettet. Számomra pozitív élmény, hogy a kezdetektől tudtunk csapatban gondolkodni. Ha úgy tetszik, közösen építjük a szocializmust a színpadon. Működik a mindenki egy elve. Kialakult az „együtt toljuk” munkamorál, amiről a darab is szól. És ez ad egyfajta hitelességet az egésznek.
– Néhány éve kőszínházakkal is dolgoztok. Milyen előzmények után kerültetek kapcsolatba a kecskeméti társulattal?
Fábián Péter: – Korábbról ismerjük Réczei Tamást, kaposvári egyetemistaként jártunk a kecskeméti Szín-Tár fesztiválon, Rusznyák Gábor tanított bennünket az egyetemen. Cseke Péter színigazgató egy éve keresett meg bennünket, hogy rendezzünk operettet a színháznak.
– Eredetileg a Fekete Péter zenés előadás volt műsoron. Miért történt darabcsere?
Benkó Bence: – Kiderült, hogy a Fekete Péterrel nem dolgozhatunk olyan módon, ahogyan szerettünk volna. Jogi akadályokba ütköztünk. Ez fájdalmas felismerés volt a számunka.
Fábián Péter: – Mi általában úgy dolgozunk, hogy átírjuk a darabokat. A Fekete Péter jogtulajdonosa azonban ragaszkodott egy korábban bemutatott előadás szövegkönyvéhez, ami távol áll a mi ízlésünktől, így erről a darabról le kellett mondanunk. Így esett, hogy másik operettet választottunk.
– Az Állami áruházat legtöbben filmként ismerik, ám eredetileg ez egy színpadra íródott operett. Az első verzióhoz képest mennyire gondoljátok újra a történetet?
Benkó Bence: – A filmet mi is láttuk, illetve hallottunk az operett legendás kaposvári előadásáról. Ezt 1976-ban, Ascher Tamás rendezte, a Csiky Gergely Színházban. Izgalmasan alakult a történet, az előadást akkor be is tiltották. Mi először az Ascher Tamás által rendezett verziót olvastuk. Amivel jelenleg dolgozunk, az ennek a szövegkönyvnek egy rövidített változata, amit 2011-ben, Győrben vittek színpadra. A rendezésre készülve magát a filmet is megnéztük, gondolkodva azon, hogy lehetne az Állami áruházból egy saját verziót létrehozni.
Fábián Péter: – Maradunk az ötvenes években, az adott kor egyfajta idealizált állapota jelenik meg a színpadon. Annyira rendben lesz minden, hogy az már gyanús. Az eredeti operettben sem jelentek meg az akkori jelenkor árnyoldalai, mintha nem is lettek volna. Erre mi most próbálunk minimálisan reflektálni.
– A színlap szerint kilenc egyetemi hallgató játszik az előadásban. Kik ők, milyen velük dolgozni?
Fábián Péter: – Harmadéves színművészetis hallgatók, Cseke Péter és Réczei Tamás kaposvári osztálya, akik jelenleg mind itt vannak a kecskeméti színháznál. A mostani próbafolyamattal párhuzamosan egy vizsgaelőadást is készítünk velük, aminek március elején lesz a bemutatója. Az Állami áruháznak jót tesz az a frissesség, amit a hallgatók képviselnek. Ezerrel beleállnak a próbafolyamatba, látszik rajtuk, hogy szeretik. Lelkesek a szereplési lehetőségtől, és nem elszontyolodtak azon, hogy ők a tömeg. Mindenkinek jut is valami villanás. Jó energiákat hoznak a próbákra.
– Először rendeztek Kecskeméten. Első benyomások, élmények?
Benkó Bence: – Nem olyan régóta dolgozunk kőszínházakkal, így ezt a lehetőséget is kifejezetten vártuk. A társulat a kezdetektől nyitott arra, amit rendezőként próbálunk csinálni. Hamar partnereink lettek, és ez nem csak a színészekre, de az egész színházi csapatra igaz. Fontos még, hogy számunkra a színház a közönséget illeti. A magam részéről izgatottan várom, hogy a kecskeméti közönség mit szól majd az operettünkhöz.
Fábián Péter: – Önmagában az egy nagy főhajtást érdemel mind a színészek, mind a háttércsapat felé, hogy ezt a rendhagyó próbafolyamatot végigcsinálták velünk. Négy olvasópróbánk volt, és mindig más szerepekkel találkoztak a színészek. A megpróbáltatások össze is kovácsolták a csapatot. Motiválták arra, hogy most már csakazértis megcsináljuk négy hét alatt a három felvonásos nagyoperettet. Számomra pozitív élmény, hogy a kezdetektől tudtunk csapatban gondolkodni. Ha úgy tetszik, közösen építjük a szocializmust a színpadon. Működik a mindenki egy elve. Kialakult az „együtt toljuk” munkamorál, amiről a darab is szól. És ez ad egyfajta hitelességet az egésznek.