2018. december 21.
Ki nevet a végén, avagy ki az igazi balfácán?
Idén is vígjátékot, ezúttal egy könnyfakasztó francia komédiát játszik szilveszterkor a kecskeméti teátrum társulata. A Balfácánt vacsorára! előbemutatója december 31-én, premierje január 4-én lesz a Nagyszínházban.
─ Ha szilveszter, akkor vígjátékot. Ezúttal mire számíthatunk? – kérdeztük Cseke Pétert, az előadás rendezőjét, a kecskeméti Katona József Színház igazgatóját.
─ Amióta igazgatóként regnálok Kecskeméten, azóta van szilveszteri előbemutatónk, és általában vígjáték. Idén Francis Veber keserédes történetére esett a választás. Egy kortárs francia komédiára, amely jó lehetőséget ad hét kiváló színészünknek a megmutatkozásra.
─ Szerzője gyakorlatilag mindent tudott a színházról, hiszen nem csak drámaíró, de producer, rendező, forgatókönyvíró is volt. Miben egyedi ez a története?
─ Veber igazi nagymestere az írásnak. Egész családja grafomán, a nagybátyjától a keresztanyjáig mindenki író volt. Veber leginkább filmforgatókönyveket jegyzett, viszonylag kevés színdarabot írt. Ezt a komédiáját viszont éveken át nagy sikerrel játszották Párizsban, majd a világ számos nagyvárosában. 1998-ban film is készült belőle, Dilisek vacsorája címmel. Mivel a vígjáték bő harminc éve íródott, Tóth Kata dramaturggal sokat dolgoztunk azon, hogy a mai magyar közönség számára is jól érthető legyen.
─ Mitől áll jól a színpad egy esetlen, tökfilkó típusú karakternek?
─ A néző számára fontos, hogy legyenek olyan hősök, akik mellé oda tud állni, akikkel jó szívvel tud azonosulni. Ez lehet egy kiemelkedő szellemiség, de lehet balfácán, egy szeretnivaló, kedves, netán sajnálatra méltó ember is. Veber vígjátéka azzal a felütéssel indul, hogy amikor megérkezik a „viccesnek” titulált vacsoravendég – akit természetesen Francis-nak hívnak, csakúgy, mint a darab szerzőjét –, a néző elkönyveli, hogy ő lesz a balfácán, rajta lehet majd jókat nevetni. A darab végére azonban kiderül – remélhetőleg –, hogy bizony nem is ő van a legnagyobb pácban, és talán nem ő a legnagyobb balfácán...
─ Aki nevetség tárgyává válik, annak egyáltalán nem vicces az adott helyzet. Mégis jól esik elmosolyodni, nevetni a másik baján. Miért?
─ Ez lehet felszabadult nevetés, hogy de jó, nem velem történt, nem én csúsztam el egy banánhéjon, nem én mondtam valami nagy butaságot. Ami a szenvedő alanynak drámai helyzet, azt a kívülálló viccesnek láthatja, akár minden rosszindulat nélkül. A színpadon mi egy komoly drámát játszunk, igaz, kicsit kifordul a történet, és ettől lesz vicces, így tud a közönség nevetni rajta. Aki viszont benne van – lásd a színészek által megformált karakterek – az véresen komoly helyzetként éli meg a vele történteket.
─ A házigazda szerepében Szemenyei Jánost, a balfácánnak titulált vacsoravendéget Fazakas Géza alakítja az előadásban. Szemenyei Jánost leginkább a korábbi évadokban alakított komikus szerepei okán kedveli a közönség. Fazakas Géza, tavaly a Ványa bácsiban alakított zseniálisat. Milyennek ígérkeznek ők együtt a színpadon?
─ Nagyon jónak! Láthatóan szeretnek együtt játszani, és ez igen fontos a mi szakmánkban. Más munkaközösségekre is igaz lehet, hogy nem mindenki puszipajtás, mégis, ha egy közös, valamiért való munkálkodásról van szó, akkor mindenki odateszi magát az ügyért, a végső cél eléréséért. Jó társulat a miénk, és ez a próbafolyamat is azt igazolta, hogy jó színészekkel jó együtt játszani.
─ A színházi szakma berkeiben is zajlik az élet. A napokban választották alelnökké a Magyar Teátrumi Társaságban. Mivel jár ez a tisztség az ön számára?
─ Én nem egy újabb tisztséget vállaltam. Sokkal inkább újabb feladatokat, kihívást és munkát, amikkel előrébb vihetem a hivatásomat, a színház világát. A Magyar Teátrumi Társaságot tíz éve hét kőszínház alapította, jelenleg közel hetven tagszervezete van. A vezetőséget egy elnök, és négy alelnök viszi, az idei tisztújítás során egy alelnök személye változott. Jómagam azt látom, hogy hetven szervezetet nehéz összefogni, és abban gondolkodom, hogy a jelenleginél több tagozatot kéne létrehozzunk, hogy ezek vezetőin keresztül könnyebben elérjük a tagságot.
─ A kecskeméti színház decemberben először hirdette meg a Színházi Angyal elnevezésű jótékonysági programját. Mi lett az eredménye?
─ Meglepően sokan részt vettek az internetes szavazásban. Három nap alatt közel 30 ezer lájkot kapott ez a kezdeményezésünk. A nyertes a Juhar utcai EGYMI Értük és Velük Alapítványa lett. Ők kaptak 100 jegyet a december 16-i Jancsi és Julis gyermekelőadásra. A program célja az, hogy minél több olyan gyermek és felnőtt eljuthasson a teátrumunkba, akiknek sosem adatna meg az élmény. A sikeren felbuzdulva azt tervezzük, hogy a továbbiakban minden hónapban lesz egy olyan előadásunk, amelyre 100 jegyet felajánlunk jótékonysági alapon. A színházi angyalok segíthetnek eldönteni, mely civil szervezeteket, alapítványokat, egyesületeket, intézményeket ajándékozzunk meg az általunk kínált színházi élménnyel. Jótékonysági vállalásunkat azért indítjuk útjára, mert úgy gondoljuk, hogy: színházba, legalább egyszer, mindenkinek el kell jutnia.
─ Egy éve megyei Príma Díjas lett, majd Kecskemét közgyűlése újabb öt évre kinevezte a városi teátrum élére, immár harmadszor. Mit kíván a következő évadra, évekre a színháznak?
─ Két igen nagy vállalást szeretnénk az elkövetkezőkben elérni. Az egyik a 123 éves színházépületünk felújítása, amire igencsak ráfér egy alapos renoválás. A közönségünk előtt ugyan rejtve maradnak a hiányosságok – mivel igyekszünk elrejteni és javítgatni azokat –, ugyanakkor, mind az épület maga, mind a technikai berendezései jócskán elavultak a mai korszerű követelményekhez képest. A másik fő célkitűzés, hogy nemzeti színházi rangot kapjon a kecskeméti Katona József Színház. Ezt nem is csak a társulat, de leginkább a színház közönsége érdemelné meg.
Popovics Zsuzsanna
─ Amióta igazgatóként regnálok Kecskeméten, azóta van szilveszteri előbemutatónk, és általában vígjáték. Idén Francis Veber keserédes történetére esett a választás. Egy kortárs francia komédiára, amely jó lehetőséget ad hét kiváló színészünknek a megmutatkozásra.
─ Szerzője gyakorlatilag mindent tudott a színházról, hiszen nem csak drámaíró, de producer, rendező, forgatókönyvíró is volt. Miben egyedi ez a története?
─ Veber igazi nagymestere az írásnak. Egész családja grafomán, a nagybátyjától a keresztanyjáig mindenki író volt. Veber leginkább filmforgatókönyveket jegyzett, viszonylag kevés színdarabot írt. Ezt a komédiáját viszont éveken át nagy sikerrel játszották Párizsban, majd a világ számos nagyvárosában. 1998-ban film is készült belőle, Dilisek vacsorája címmel. Mivel a vígjáték bő harminc éve íródott, Tóth Kata dramaturggal sokat dolgoztunk azon, hogy a mai magyar közönség számára is jól érthető legyen.
─ Mitől áll jól a színpad egy esetlen, tökfilkó típusú karakternek?
─ A néző számára fontos, hogy legyenek olyan hősök, akik mellé oda tud állni, akikkel jó szívvel tud azonosulni. Ez lehet egy kiemelkedő szellemiség, de lehet balfácán, egy szeretnivaló, kedves, netán sajnálatra méltó ember is. Veber vígjátéka azzal a felütéssel indul, hogy amikor megérkezik a „viccesnek” titulált vacsoravendég – akit természetesen Francis-nak hívnak, csakúgy, mint a darab szerzőjét –, a néző elkönyveli, hogy ő lesz a balfácán, rajta lehet majd jókat nevetni. A darab végére azonban kiderül – remélhetőleg –, hogy bizony nem is ő van a legnagyobb pácban, és talán nem ő a legnagyobb balfácán...
─ Aki nevetség tárgyává válik, annak egyáltalán nem vicces az adott helyzet. Mégis jól esik elmosolyodni, nevetni a másik baján. Miért?
─ Ez lehet felszabadult nevetés, hogy de jó, nem velem történt, nem én csúsztam el egy banánhéjon, nem én mondtam valami nagy butaságot. Ami a szenvedő alanynak drámai helyzet, azt a kívülálló viccesnek láthatja, akár minden rosszindulat nélkül. A színpadon mi egy komoly drámát játszunk, igaz, kicsit kifordul a történet, és ettől lesz vicces, így tud a közönség nevetni rajta. Aki viszont benne van – lásd a színészek által megformált karakterek – az véresen komoly helyzetként éli meg a vele történteket.
─ A házigazda szerepében Szemenyei Jánost, a balfácánnak titulált vacsoravendéget Fazakas Géza alakítja az előadásban. Szemenyei Jánost leginkább a korábbi évadokban alakított komikus szerepei okán kedveli a közönség. Fazakas Géza, tavaly a Ványa bácsiban alakított zseniálisat. Milyennek ígérkeznek ők együtt a színpadon?
─ Nagyon jónak! Láthatóan szeretnek együtt játszani, és ez igen fontos a mi szakmánkban. Más munkaközösségekre is igaz lehet, hogy nem mindenki puszipajtás, mégis, ha egy közös, valamiért való munkálkodásról van szó, akkor mindenki odateszi magát az ügyért, a végső cél eléréséért. Jó társulat a miénk, és ez a próbafolyamat is azt igazolta, hogy jó színészekkel jó együtt játszani.
─ A színházi szakma berkeiben is zajlik az élet. A napokban választották alelnökké a Magyar Teátrumi Társaságban. Mivel jár ez a tisztség az ön számára?
─ Én nem egy újabb tisztséget vállaltam. Sokkal inkább újabb feladatokat, kihívást és munkát, amikkel előrébb vihetem a hivatásomat, a színház világát. A Magyar Teátrumi Társaságot tíz éve hét kőszínház alapította, jelenleg közel hetven tagszervezete van. A vezetőséget egy elnök, és négy alelnök viszi, az idei tisztújítás során egy alelnök személye változott. Jómagam azt látom, hogy hetven szervezetet nehéz összefogni, és abban gondolkodom, hogy a jelenleginél több tagozatot kéne létrehozzunk, hogy ezek vezetőin keresztül könnyebben elérjük a tagságot.
─ A kecskeméti színház decemberben először hirdette meg a Színházi Angyal elnevezésű jótékonysági programját. Mi lett az eredménye?
─ Meglepően sokan részt vettek az internetes szavazásban. Három nap alatt közel 30 ezer lájkot kapott ez a kezdeményezésünk. A nyertes a Juhar utcai EGYMI Értük és Velük Alapítványa lett. Ők kaptak 100 jegyet a december 16-i Jancsi és Julis gyermekelőadásra. A program célja az, hogy minél több olyan gyermek és felnőtt eljuthasson a teátrumunkba, akiknek sosem adatna meg az élmény. A sikeren felbuzdulva azt tervezzük, hogy a továbbiakban minden hónapban lesz egy olyan előadásunk, amelyre 100 jegyet felajánlunk jótékonysági alapon. A színházi angyalok segíthetnek eldönteni, mely civil szervezeteket, alapítványokat, egyesületeket, intézményeket ajándékozzunk meg az általunk kínált színházi élménnyel. Jótékonysági vállalásunkat azért indítjuk útjára, mert úgy gondoljuk, hogy: színházba, legalább egyszer, mindenkinek el kell jutnia.
─ Egy éve megyei Príma Díjas lett, majd Kecskemét közgyűlése újabb öt évre kinevezte a városi teátrum élére, immár harmadszor. Mit kíván a következő évadra, évekre a színháznak?
─ Két igen nagy vállalást szeretnénk az elkövetkezőkben elérni. Az egyik a 123 éves színházépületünk felújítása, amire igencsak ráfér egy alapos renoválás. A közönségünk előtt ugyan rejtve maradnak a hiányosságok – mivel igyekszünk elrejteni és javítgatni azokat –, ugyanakkor, mind az épület maga, mind a technikai berendezései jócskán elavultak a mai korszerű követelményekhez képest. A másik fő célkitűzés, hogy nemzeti színházi rangot kapjon a kecskeméti Katona József Színház. Ezt nem is csak a társulat, de leginkább a színház közönsége érdemelné meg.
Popovics Zsuzsanna