2018. április 11.
Ösztönös színésznő vagyok – új bemutatóra készül Danyi Judit
Margaret, az ismert írónő szerepében lép színpadra Danyi Judit Simon Gray A játék vége című színművében. A nézők egy hétvégi családi összejövetelbe csöppennek, a három generáció találkozik, s bár első pillantásra úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben van, idővel felszínre törnek a feszültségek. Danyi Judittal az április 13-ai bemutató előtt beszélgettünk.
- Margaret milyen pozíciót foglal el a családi mátrixban?
- Margaret híres írónő, a családfő menye. Nagyon megszerettem, mert egy kicsit hasonlóan működik a világban, mint én. Ugyanis Margaret is képes kívülállóként rátekinteni arra a helyzetre, amelyben benne van. Megéli belülről, de kívülről is látja. Jó értelemben vett outsider a saját életében, a tapasztalatait ugyanis elraktározza, hogy íróként dolgozhasson vele. Ugyanakkor igazi karrierista, hideg, kemény nő, amiben viszont nagyon más, mint én.
- Te is elraktározod az élményeidet? Tudatosan vagy ösztönösen?
- Inkább ösztönös színésznő vagyok. Ha megtalálok egy állapotot vagy hangulatot, esetleg egy mozdulatot, akkor az végigsegít az egész szerepen. Sokszor utólag jövök rá, hogy mi volt az az élmény, amit az adott feladat előhívott.
- Milyen tapasztalatot hozott számodra az idei évad?
- Kifejezetten karakteres szerepeim voltak több darabban is, ami egészen új feladat elé állított. A jóember Szecsuánból háztulajdonosnője volt az egyetlen kivétel, hiszen az alkatilag közel állt hozzám. De nagyon szerettem a Hessmese turbékoló, babakocsit tologató Galambját és a Függöny fel! korosodó, túlsúlyos Dotty Ottley-ját is. Vicces volt hallani, ahogy a nézők tanakodnak, vajon ki lehetek. Általában kellett 5-10 perc, mire eldöntötték, hogy vajon Danyi Judit az vagy sem…
- Mi volt a legérdekesebb visszajelzés?
- A szilveszteri bemutatóra a férjem és a fiam is eljött. Előadás előtt találkoztunk a takarásban, és legnagyobb meglepetésemre Dani hangos Csókolom-mal köszönt. A saját gyerekem sem ismert meg! Ennél pozitívabb visszajelzést egy színésznek nem kell azzal kapcsolatban, hogy vajon át tud-e alakulni.
- Milyen karaktert szeretsz jobban játszani: amelyik közel áll az egyéniségedhez, vagy éppen ellenkezőleg, aki egészen más, mint te?
- Mind a kettőt! Az utóbbi inkább szakmai szempontból jelent kihívást, az előbbi a lelkemet dolgoztatja meg jobban.
- Margaret híres írónő, a családfő menye. Nagyon megszerettem, mert egy kicsit hasonlóan működik a világban, mint én. Ugyanis Margaret is képes kívülállóként rátekinteni arra a helyzetre, amelyben benne van. Megéli belülről, de kívülről is látja. Jó értelemben vett outsider a saját életében, a tapasztalatait ugyanis elraktározza, hogy íróként dolgozhasson vele. Ugyanakkor igazi karrierista, hideg, kemény nő, amiben viszont nagyon más, mint én.
- Te is elraktározod az élményeidet? Tudatosan vagy ösztönösen?
- Inkább ösztönös színésznő vagyok. Ha megtalálok egy állapotot vagy hangulatot, esetleg egy mozdulatot, akkor az végigsegít az egész szerepen. Sokszor utólag jövök rá, hogy mi volt az az élmény, amit az adott feladat előhívott.
- Milyen tapasztalatot hozott számodra az idei évad?
- Kifejezetten karakteres szerepeim voltak több darabban is, ami egészen új feladat elé állított. A jóember Szecsuánból háztulajdonosnője volt az egyetlen kivétel, hiszen az alkatilag közel állt hozzám. De nagyon szerettem a Hessmese turbékoló, babakocsit tologató Galambját és a Függöny fel! korosodó, túlsúlyos Dotty Ottley-ját is. Vicces volt hallani, ahogy a nézők tanakodnak, vajon ki lehetek. Általában kellett 5-10 perc, mire eldöntötték, hogy vajon Danyi Judit az vagy sem…
- Mi volt a legérdekesebb visszajelzés?
- A szilveszteri bemutatóra a férjem és a fiam is eljött. Előadás előtt találkoztunk a takarásban, és legnagyobb meglepetésemre Dani hangos Csókolom-mal köszönt. A saját gyerekem sem ismert meg! Ennél pozitívabb visszajelzést egy színésznek nem kell azzal kapcsolatban, hogy vajon át tud-e alakulni.
- Milyen karaktert szeretsz jobban játszani: amelyik közel áll az egyéniségedhez, vagy éppen ellenkezőleg, aki egészen más, mint te?
- Mind a kettőt! Az utóbbi inkább szakmai szempontból jelent kihívást, az előbbi a lelkemet dolgoztatja meg jobban.