2018. április 9.
Sérülése után Júlia szerepében tér vissza a színpadra Nagy Nikolett
Szerepálma vált valóra, amikor kiderült: Júliát táncolhatja a Kecskemét City Balett új produkciójában. Azonban a próbafolyamat végén bekövetkezett sérülés 6 hetes kényszerpihenőre ítélte Nagy Nikolettet. A visszatérésről és a felkészülésről kérdeztük a KCB vezető táncosát.
- A napokban derült ki, hogy egyike vagy annak a 10 pályázónak, akik idén elnyerték a Fülöp Viktor táncművészeti ösztöndíjat. Mi mindent szeretnél megvalósítani a pályázat révén?
- A legfontosabb cél, hogy új inspirációkat gyűjthessek és fejlődhessek. Nagyon szeretnék nemzetközi kurzusokon részt venni, ahol belekóstolhatok a kortárs tánc új irányzataiba. Érdekel például az izraeli táncstílus, a Gaga, de foglalkozni szeretnék klasszikus balettel is.
- Nincs könnyű dolgod, hiszen a színházi évad során a tréningek, próbák, előadások olyan leterheltséget jelentenek időben és fizikálisan is, amely mellett alig van szabadidőd.
- Ezért fontos a nyár. A táncos pálya rövid, ki kell használni minden pillanatát. A nyári pihenés klassz dolog, de óriási luxus a mi szakmánkban.
- Néha mégis le kell állni… Hogyan élted meg a sérülésed, amely márciusban történt, és 6 hetes kényszerpihenőre ítélt?
- Borzasztó nehezen… A Rómeó és Júlia volt számomra az évad legfontosabb bemutatója. Gyerekkorom óta bennem volt a vágy, hogy egyszer eltáncolhassam Júliát. Óriási öröm volt, amikor kiderült, hogy műsorra kerül a darab, és Szőllősi Krisztivel kettős szereposztásban táncoljuk a női főszerepet. Hónapok óta vártam, hogy végre elkezdődjenek a próbák, rengeteget dolgoztunk, aztán a próbafolyamat végén megtörtént a baj: az egyik forgásnál kibicsaklott a bokám, ráestem a külső talpélemre, és eltört az egyik csontom.
- Így folytattad a próbát, majd a táncteremből átsétáltál a nagyszínházba, és eltáncoltad A hókirálynő címszerepét…
- Először nem éreztem fájdalmat. Barta Dóra, a társulat vezetője azonnal megállította a próbát, és rá akart beszélni, hogy álljak ki, de én nem szerettem volna abbahagyni. Mire befejeztük a munkát, bedagadt a lábam. Akkor már tudtam, hogy nagyobb a baj, mint elsőre gondoltam, csakhogy kezdődött A hókirálynő... Egyértelmű volt, hogy sem a darab szereplőivel nem tehetem meg, hogy kiszállok, sem azzal az 500 gyerekkel, akik úton voltak a színházba. Lehet, hogy nagy áldozatnak tűnik, de nem úgy éltem meg.
- Gondolkodtál rajta, mire tanít ez a sérülés?
- Türelemre, elfogadásra… Arra, hogy nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnéd, akkor sem, ha úgy érzed, mindent megtettél a sikerért. Ezt nagyon nehéz elfogadni, de muszáj.
- Miért volt Júlia számodra szerepálom?
- Érzékeny, ugyanakkor borzasztó erős és bátor lány. Képes meghozni a legnagyobb áldozatot azért, akit szeret. A szerelmet nem valamiféle csereberélhető érzelemként fogja fel, hanem olyan csodaként, amely az ember életében egyszer adatik meg. Ez is nagyon közel áll az én felfogásomhoz.
- Utolsó kérdés: Mikor láthatnak a nézők Júlia szerepében?
- Az időpont a felépülésemtől függ. Barta Dórával, a Kecskemét City Balett vezetőjével megbeszéltük, hogy ha a kontroll vizsgálat azt állapítja meg, hogy összeforrt a csont, fokozatosan terhelni kezdem a lábam, bekapcsolódom a tréningekbe és a próbákba. Azt remélem, hogy április végén már színpadon leszek.
Rákász Judit
- A legfontosabb cél, hogy új inspirációkat gyűjthessek és fejlődhessek. Nagyon szeretnék nemzetközi kurzusokon részt venni, ahol belekóstolhatok a kortárs tánc új irányzataiba. Érdekel például az izraeli táncstílus, a Gaga, de foglalkozni szeretnék klasszikus balettel is.
- Nincs könnyű dolgod, hiszen a színházi évad során a tréningek, próbák, előadások olyan leterheltséget jelentenek időben és fizikálisan is, amely mellett alig van szabadidőd.
- Ezért fontos a nyár. A táncos pálya rövid, ki kell használni minden pillanatát. A nyári pihenés klassz dolog, de óriási luxus a mi szakmánkban.
- Néha mégis le kell állni… Hogyan élted meg a sérülésed, amely márciusban történt, és 6 hetes kényszerpihenőre ítélt?
- Borzasztó nehezen… A Rómeó és Júlia volt számomra az évad legfontosabb bemutatója. Gyerekkorom óta bennem volt a vágy, hogy egyszer eltáncolhassam Júliát. Óriási öröm volt, amikor kiderült, hogy műsorra kerül a darab, és Szőllősi Krisztivel kettős szereposztásban táncoljuk a női főszerepet. Hónapok óta vártam, hogy végre elkezdődjenek a próbák, rengeteget dolgoztunk, aztán a próbafolyamat végén megtörtént a baj: az egyik forgásnál kibicsaklott a bokám, ráestem a külső talpélemre, és eltört az egyik csontom.
- Így folytattad a próbát, majd a táncteremből átsétáltál a nagyszínházba, és eltáncoltad A hókirálynő címszerepét…
- Először nem éreztem fájdalmat. Barta Dóra, a társulat vezetője azonnal megállította a próbát, és rá akart beszélni, hogy álljak ki, de én nem szerettem volna abbahagyni. Mire befejeztük a munkát, bedagadt a lábam. Akkor már tudtam, hogy nagyobb a baj, mint elsőre gondoltam, csakhogy kezdődött A hókirálynő... Egyértelmű volt, hogy sem a darab szereplőivel nem tehetem meg, hogy kiszállok, sem azzal az 500 gyerekkel, akik úton voltak a színházba. Lehet, hogy nagy áldozatnak tűnik, de nem úgy éltem meg.
- Gondolkodtál rajta, mire tanít ez a sérülés?
- Türelemre, elfogadásra… Arra, hogy nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnéd, akkor sem, ha úgy érzed, mindent megtettél a sikerért. Ezt nagyon nehéz elfogadni, de muszáj.
- Miért volt Júlia számodra szerepálom?
- Érzékeny, ugyanakkor borzasztó erős és bátor lány. Képes meghozni a legnagyobb áldozatot azért, akit szeret. A szerelmet nem valamiféle csereberélhető érzelemként fogja fel, hanem olyan csodaként, amely az ember életében egyszer adatik meg. Ez is nagyon közel áll az én felfogásomhoz.
- Utolsó kérdés: Mikor láthatnak a nézők Júlia szerepében?
- Az időpont a felépülésemtől függ. Barta Dórával, a Kecskemét City Balett vezetőjével megbeszéltük, hogy ha a kontroll vizsgálat azt állapítja meg, hogy összeforrt a csont, fokozatosan terhelni kezdem a lábam, bekapcsolódom a tréningekbe és a próbákba. Azt remélem, hogy április végén már színpadon leszek.
Rákász Judit