2018. március 14.
Igazi ’Mr. Bean Show’ – Réczei Tamás a Négyhangú opera bemutatójáról
Operát rendezni ajándék – mondja Réczei Tamás, a kecskeméti Katona József Színház első, felnőtteknek szóló operabemutatójának rendezője. A premier előtti napon kapcsolódási pontokról, szerelmetes viszonyról, elmélyültségről beszélgettünk.
Operát rendezni ajándék – mondja Réczei Tamás, a kecskeméti Katona József Színház első, felnőtteknek szóló operabemutatójának rendezője. A premier előtti napon kapcsolódási pontokról, szerelmetes viszonyról, elmélyültségről beszélgettünk.
- Az operát általában vagy nagyon szeretik az emberek, vagy elutasítják. Szerinted mi lehet ennek az oka?
- Ha racionálisan, a szöveg felől közelíted meg, és hagyod magad elbizonytalanítani attól, ha nem vagy nem teljes egészében érted, hogy mit énekelnek a művészek, akkor nagy valószínűséggel nem leszel rajongó. De ha a zene felől érkezel, ráadásul tisztában vagy azzal, hogy az operáknak meglehetősen egyszerű a történetük, akkor van esélyed arra, hogy közel kerülj a lényeghez. Időnként még most is hallani, hogy ’elavult műfajként’ emlegetik az operát, holott ennél innovatívabb műfajt alig találni, nem kis részben a produkciók létrehozását lehetővé tevő, jelentős anyagi erőknek köszönhetően.
- Ugyanakkor talán a legösszetettebb műfajról van szó.
- Operát rendezni ajándék, feltéve, hogy a rendező képes megbirkózni a hihetetlenül komplex feladattal. Az eddigi három opera-rendezésem közül kétszer, a Parasztbecsület és Kodály Székelyfonója esetén sikerült rátalálnom mély és lényegi kapcsolódási pontokra. Mozart Figaro házasságának rendezésekor elvesztettem ezt a küzdelmet.
- Meg kell érni a rendezőnek arra, hogy operát állítson színpadra?
- Valószínűleg igen, éppen a komplexitása miatt.
- Rendezőként mi a kiindulópont számodra?
- A komolyzenével való szerelmetes viszonyom. Bigott Bartók Rádió-hallgató vagyok. A mindennapjaim alapvető része a muzsika. Nem jártam zeneiskolába, de a kottával nyilván elboldogulok. A partitúraolvasás nagyobb feladat, ahhoz elmélyültebb ismeretekre van szükség, ebben a produkció zenei vezetőjére támaszkodom.
- A Négyhangú opera sok szempontból rendhagyó mű. Más eszközöket használtál?
- Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy játékfilm rendező lehetőséget kap arra, hogy reklámfilmet rendezzen. Igazi Mr. Bean Show... Egyszerűnek tűnhet, hiszen „csak” négy hangból áll, de zeneileg és a szöveg szempontjából is elképesztő nehéz feladatot jelent a szereplőknek. Kérdés, hogy az előadás mennyit ad azoknak, akik ismerik és értik a klasszikus műveket, és vajon mit közvetít azok számára, akik talán soha életükben nem hallottak még operaelőadást? Képzeld el, hogy bemutatót kell tartanod a kémiáról egy olyan közönségnek, ahol egymás mellett ülnek vegyészek és civilek. Milyen tematikát állítasz össze, hogy mindkét réteg számára befogadható és élvezhető legyen az előadás?
- Melyik számodra a hangsúlyosabb? A „vegyész” vagy a „civil”?
- Az utóbbiból indultam ki, de az előbbiről sem mondok le.
- Az operát általában vagy nagyon szeretik az emberek, vagy elutasítják. Szerinted mi lehet ennek az oka?
- Ha racionálisan, a szöveg felől közelíted meg, és hagyod magad elbizonytalanítani attól, ha nem vagy nem teljes egészében érted, hogy mit énekelnek a művészek, akkor nagy valószínűséggel nem leszel rajongó. De ha a zene felől érkezel, ráadásul tisztában vagy azzal, hogy az operáknak meglehetősen egyszerű a történetük, akkor van esélyed arra, hogy közel kerülj a lényeghez. Időnként még most is hallani, hogy ’elavult műfajként’ emlegetik az operát, holott ennél innovatívabb műfajt alig találni, nem kis részben a produkciók létrehozását lehetővé tevő, jelentős anyagi erőknek köszönhetően.
- Ugyanakkor talán a legösszetettebb műfajról van szó.
- Operát rendezni ajándék, feltéve, hogy a rendező képes megbirkózni a hihetetlenül komplex feladattal. Az eddigi három opera-rendezésem közül kétszer, a Parasztbecsület és Kodály Székelyfonója esetén sikerült rátalálnom mély és lényegi kapcsolódási pontokra. Mozart Figaro házasságának rendezésekor elvesztettem ezt a küzdelmet.
- Meg kell érni a rendezőnek arra, hogy operát állítson színpadra?
- Valószínűleg igen, éppen a komplexitása miatt.
- Rendezőként mi a kiindulópont számodra?
- A komolyzenével való szerelmetes viszonyom. Bigott Bartók Rádió-hallgató vagyok. A mindennapjaim alapvető része a muzsika. Nem jártam zeneiskolába, de a kottával nyilván elboldogulok. A partitúraolvasás nagyobb feladat, ahhoz elmélyültebb ismeretekre van szükség, ebben a produkció zenei vezetőjére támaszkodom.
- A Négyhangú opera sok szempontból rendhagyó mű. Más eszközöket használtál?
- Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy játékfilm rendező lehetőséget kap arra, hogy reklámfilmet rendezzen. Igazi Mr. Bean Show... Egyszerűnek tűnhet, hiszen „csak” négy hangból áll, de zeneileg és a szöveg szempontjából is elképesztő nehéz feladatot jelent a szereplőknek. Kérdés, hogy az előadás mennyit ad azoknak, akik ismerik és értik a klasszikus műveket, és vajon mit közvetít azok számára, akik talán soha életükben nem hallottak még operaelőadást? Képzeld el, hogy bemutatót kell tartanod a kémiáról egy olyan közönségnek, ahol egymás mellett ülnek vegyészek és civilek. Milyen tematikát állítasz össze, hogy mindkét réteg számára befogadható és élvezhető legyen az előadás?
- Melyik számodra a hangsúlyosabb? A „vegyész” vagy a „civil”?
- Az utóbbiból indultam ki, de az előbbiről sem mondok le.