2018. február 8.
„Célok nélkül nehéz élni, ráadásul unalmas” – Adorjáni Bálinttal beszélgettünk
„Az ember eltervez valamit, hihetetlen akarás van benne, aztán út közben elmaradnak mellőle a társai, s végül ott áll egyedül…” – mondja Adorjáni Bálint, aki a Kőműves Kelemen címszerepét alakítja Cseke Péter rendezésében. Bemutató február 9-én a kecskeméti színházban.
• Kérdések sorát veti fel a 12 kőműves több mint 500 éves története. Számodra melyek voltak ezek közül a legfontosabbak?
• Azok, amelyek a rögeszmés alkotási vággyal és a különböző életstratégiákkal kapcsolatosak. 12 különböző személyiséget ismerünk meg: szövetkeznek egy munka elvégzésére, és mindegyik a maga módján éli meg a sikertelenséget. Kelemen mélyen hisz abban, hogy ha szívvel-lélekkel küzd valamiért, beleadja erejét, tudását, akaratát, akkor az erőfeszítéseit előbb-utóbb siker koronázza. Azért tart ki a végletekig, mert az ő értékrendjében a hit a fix pont, amelyre támaszkodva kifordíthatja a világot a sarkaiból. Ha ez borul, akkor minden borul. Boldizsár egészen más figura. Ő racionálisan gondolkodik: a legjobb tudása szerint teszi a dolgát, de nem omlik össze, ha nem sikerül. Tudja, hogy a maga részéről megtett mindent, kéri a fizetségét, a többi nem érdekli. Kelemen tragédiája az, hogy képtelen feldolgozni a kudarcot. Inkább belemegy abba, hogy feláldozzanak egy asszonyt – vagyis elfogadja, hogy a cél szentesíti az eszközt. Súlyos árat fizet érte…
• Közel áll hozzád a kitartó, hittel való küzdelem?
• Igen, és rengeteg csalódás ért emiatt. Nehezen dolgozom fel, ha azt látom, hogy a közös ügy a csapat egyik vagy másik tagja számára fokozatosan veszít a fontosságából. Ha valamiben nem hiszek, akkor azt nem vállalom el, egyszerűen nem tudom csinálni. Ha viszont hiszek benne, akkor tűzön-vízen át kitartok. Nem túl életképes hozzáállás, de ez van… S éppen ezért viselem nehezen, amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szerintem kellene: sokat rágódom rajta, keresem az okokat, nem hagy nyugodni. Ebben még sokat kell fejlődnöm.
• Volt olyan feladat, amikor át kellett gondolnod, hogy érdemes-e kitartani?
• Az első hegymászás nagy tapasztalat volt. Négyen indultunk neki a berni Alpok egyik csúcsának. Az egyik társam úgy döntött, hogy visszafordul. Mivel egyedül senki sem mászhat, ez szabály, döntenünk kellett: vagy mind visszafordulunk, vagy kettészakad a csapat. Nagyon nehéz döntés volt számomra… Éreztem, hogy van erőm, meg tudom csinálni, egyszerűen képtelenségnek tűnt, hogy visszaforduljak. Végül ketten folytattuk tovább, mégpedig hihetetlen tempóban: nem ettünk, nem ittunk, hiszen tudtuk, hogy még a vihar előtt meg kell forduljunk a csúcson. Sajnos az adott helyzetben csak a saját erőnlétemre, az időjárásra és arra tudtam figyelni, hogy sikerüljön a csúcstámadás. Sikerült feljutnunk, de visszafelé elkapott bennünket a vihar, amely egy órával hamarabb jött, ezért szinte rohantunk lefelé a gleccserről. Egyszer csak a társam a kimerültségtől rosszul lett. Ekkor hasított belém a felismerés, hogy nem kell valamit minden áron akarni… Nem szégyen, ha az ember tudatosan úgy dönt, hogy a jelen körülmények között eddig sikerült eljutni. Legközelebb újra meg lehet próbálni, és ugyaninnen folytatni. Nagy tapasztalat volt... Az ember eltervez valamit, hihetetlen akarás van benne, aztán út közben elmaradnak mellőle a társai, s végül ott áll egyedül. A Kőműves Kelemenben is ezt látjuk: felépül a vár, és Kelemen magára marad. A felesége és a fia halott, a társai odébbállnak. Ez lenne az emberi lét diadala? Egy vár, ami a föld uráé lesz? Arra tanítanak ezek a történetek, hogy bármennyire is hiszel valamiben, hagynod kell magadnak időt, hogy átgondold, mi mennyit ér. Lépj hátra hármat, és tekints rá! Ha akkor is azt érzed, hogy megéri, akkor csináld tovább.
• Keresed a kihívásokat?
• Szeretem próbára tenni magam. Célok nélkül nehéz élni, ráadásul unalmas.
• Bizonyítási vágy?
• Kizárólag önmagammal szemben. Ha kitűzöl magad elé egy célt, és eléred, az a te eredményed. Magabiztossá tesz, hogy tudod, megdolgoztál érte. Enélkül könnyen beleveszik az ember a rengetegbe, és végül már nem is tudja, mikor tért le a saját útjáról.
Rákász Judit
• Azok, amelyek a rögeszmés alkotási vággyal és a különböző életstratégiákkal kapcsolatosak. 12 különböző személyiséget ismerünk meg: szövetkeznek egy munka elvégzésére, és mindegyik a maga módján éli meg a sikertelenséget. Kelemen mélyen hisz abban, hogy ha szívvel-lélekkel küzd valamiért, beleadja erejét, tudását, akaratát, akkor az erőfeszítéseit előbb-utóbb siker koronázza. Azért tart ki a végletekig, mert az ő értékrendjében a hit a fix pont, amelyre támaszkodva kifordíthatja a világot a sarkaiból. Ha ez borul, akkor minden borul. Boldizsár egészen más figura. Ő racionálisan gondolkodik: a legjobb tudása szerint teszi a dolgát, de nem omlik össze, ha nem sikerül. Tudja, hogy a maga részéről megtett mindent, kéri a fizetségét, a többi nem érdekli. Kelemen tragédiája az, hogy képtelen feldolgozni a kudarcot. Inkább belemegy abba, hogy feláldozzanak egy asszonyt – vagyis elfogadja, hogy a cél szentesíti az eszközt. Súlyos árat fizet érte…
• Közel áll hozzád a kitartó, hittel való küzdelem?
• Igen, és rengeteg csalódás ért emiatt. Nehezen dolgozom fel, ha azt látom, hogy a közös ügy a csapat egyik vagy másik tagja számára fokozatosan veszít a fontosságából. Ha valamiben nem hiszek, akkor azt nem vállalom el, egyszerűen nem tudom csinálni. Ha viszont hiszek benne, akkor tűzön-vízen át kitartok. Nem túl életképes hozzáállás, de ez van… S éppen ezért viselem nehezen, amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szerintem kellene: sokat rágódom rajta, keresem az okokat, nem hagy nyugodni. Ebben még sokat kell fejlődnöm.
• Volt olyan feladat, amikor át kellett gondolnod, hogy érdemes-e kitartani?
• Az első hegymászás nagy tapasztalat volt. Négyen indultunk neki a berni Alpok egyik csúcsának. Az egyik társam úgy döntött, hogy visszafordul. Mivel egyedül senki sem mászhat, ez szabály, döntenünk kellett: vagy mind visszafordulunk, vagy kettészakad a csapat. Nagyon nehéz döntés volt számomra… Éreztem, hogy van erőm, meg tudom csinálni, egyszerűen képtelenségnek tűnt, hogy visszaforduljak. Végül ketten folytattuk tovább, mégpedig hihetetlen tempóban: nem ettünk, nem ittunk, hiszen tudtuk, hogy még a vihar előtt meg kell forduljunk a csúcson. Sajnos az adott helyzetben csak a saját erőnlétemre, az időjárásra és arra tudtam figyelni, hogy sikerüljön a csúcstámadás. Sikerült feljutnunk, de visszafelé elkapott bennünket a vihar, amely egy órával hamarabb jött, ezért szinte rohantunk lefelé a gleccserről. Egyszer csak a társam a kimerültségtől rosszul lett. Ekkor hasított belém a felismerés, hogy nem kell valamit minden áron akarni… Nem szégyen, ha az ember tudatosan úgy dönt, hogy a jelen körülmények között eddig sikerült eljutni. Legközelebb újra meg lehet próbálni, és ugyaninnen folytatni. Nagy tapasztalat volt... Az ember eltervez valamit, hihetetlen akarás van benne, aztán út közben elmaradnak mellőle a társai, s végül ott áll egyedül. A Kőműves Kelemenben is ezt látjuk: felépül a vár, és Kelemen magára marad. A felesége és a fia halott, a társai odébbállnak. Ez lenne az emberi lét diadala? Egy vár, ami a föld uráé lesz? Arra tanítanak ezek a történetek, hogy bármennyire is hiszel valamiben, hagynod kell magadnak időt, hogy átgondold, mi mennyit ér. Lépj hátra hármat, és tekints rá! Ha akkor is azt érzed, hogy megéri, akkor csináld tovább.
• Keresed a kihívásokat?
• Szeretem próbára tenni magam. Célok nélkül nehéz élni, ráadásul unalmas.
• Bizonyítási vágy?
• Kizárólag önmagammal szemben. Ha kitűzöl magad elé egy célt, és eléred, az a te eredményed. Magabiztossá tesz, hogy tudod, megdolgoztál érte. Enélkül könnyen beleveszik az ember a rengetegbe, és végül már nem is tudja, mikor tért le a saját útjáról.
Rákász Judit