2017. november 13.
Fazakas Géza - Brecht minden szava indokolt
Megéri becsületesnek lenni? Mi a jó és a rossz? S vajon el lehet viselni a szegénységet és az elnyomást anélkül, hogy végzetesen torzulna a lélek? - többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ a kecskeméti Katona József Színház A jóember Szecsuánból előadása, amelyet november 17-étől láthatnak nézőink Zsótér Sándor rendezésében. A produkcióról Fazakas Gézával beszélgettünk.
- Vangot, a vízárust alakítod az előadásban. Mit képvisel a figurája?
- Vang érzi és látja, hogy rossz irányba megy a világ, de mélyen hisz benne, hogy helyre lehet még hozni a dolgokat. Tudja, hogy az emberek többségét a helyzetük kényszeríti rá, hogy bűnt kövessenek el. Csak úgy tudnak napról napra túlélni, ha vétkeznek. Ami nem menti fel őket, és Vang önmagát sem menti fel. Hiszen csaló ő maga is: dupla fenekű pohárban árulja a vizet, amit szemfényvesztő üzelemnek, s mint ilyet, megbocsáthatatlan bűnnek tart. Nem kér feloldozást, de őszintén hiszi, hogy ha eljönnek az istenek Szecsuánba, megváltozik minden, mert még ebben a bűnös világban is élnek jó emberek. Az éneklés a vízárus igazsága. Vang dalában minden megszólal: hit, remény és reménytelenség, mély és őszinte vágy az igaz élet iránt.
- Nem először dolgoztál Zsótér Sándorral. Milyen tapasztalatot hozott az újabb közös munka?
- Sándor hihetetlenül felkészült! Nagy várakozás volt bennem most is, de még ezt is képes volt túlszárnyalni. Feltétel nélkül hiszem, amit mond, és követem bárhová. A szecsuáni jóember sokrétű a darab, ahogy az emberi élet is sokrétű. Ritkán érjük el azt az állapotot, hogy tiszta szemmel rápillanthassunk, és a maga teljességében érzékelhessük létünket, mert ennek az állapotnak az elérése szenvedéssel jár. Ítélkezünk anélkül, hogy az életünket és mások életét meghatározó okok és okozatok, igazságtalanságok és kényszerek bonyolult szövetét megpróbálnánk felfejteni. Pedig nem megy másként. Hiszen mindenkiben benne van a jó és a rossz is. Ha nem szenvedjük meg a tisztán látást, önmagunkat csapjuk be a leginkább.
- Mi jelentette a legnagyobb kihívást?
- Sok kihívás volt. Az egyik legnagyobb maga a szöveg. Ungár Juli fordítása hűségesen követi az eredeti művet. Tiszta fénybe állítja Brecht szövegét, amelynek minden szava indokolt… és borzasztó nehéz.
- Vang érzi és látja, hogy rossz irányba megy a világ, de mélyen hisz benne, hogy helyre lehet még hozni a dolgokat. Tudja, hogy az emberek többségét a helyzetük kényszeríti rá, hogy bűnt kövessenek el. Csak úgy tudnak napról napra túlélni, ha vétkeznek. Ami nem menti fel őket, és Vang önmagát sem menti fel. Hiszen csaló ő maga is: dupla fenekű pohárban árulja a vizet, amit szemfényvesztő üzelemnek, s mint ilyet, megbocsáthatatlan bűnnek tart. Nem kér feloldozást, de őszintén hiszi, hogy ha eljönnek az istenek Szecsuánba, megváltozik minden, mert még ebben a bűnös világban is élnek jó emberek. Az éneklés a vízárus igazsága. Vang dalában minden megszólal: hit, remény és reménytelenség, mély és őszinte vágy az igaz élet iránt.
- Nem először dolgoztál Zsótér Sándorral. Milyen tapasztalatot hozott az újabb közös munka?
- Sándor hihetetlenül felkészült! Nagy várakozás volt bennem most is, de még ezt is képes volt túlszárnyalni. Feltétel nélkül hiszem, amit mond, és követem bárhová. A szecsuáni jóember sokrétű a darab, ahogy az emberi élet is sokrétű. Ritkán érjük el azt az állapotot, hogy tiszta szemmel rápillanthassunk, és a maga teljességében érzékelhessük létünket, mert ennek az állapotnak az elérése szenvedéssel jár. Ítélkezünk anélkül, hogy az életünket és mások életét meghatározó okok és okozatok, igazságtalanságok és kényszerek bonyolult szövetét megpróbálnánk felfejteni. Pedig nem megy másként. Hiszen mindenkiben benne van a jó és a rossz is. Ha nem szenvedjük meg a tisztán látást, önmagunkat csapjuk be a leginkább.
- Mi jelentette a legnagyobb kihívást?
- Sok kihívás volt. Az egyik legnagyobb maga a szöveg. Ungár Juli fordítása hűségesen követi az eredeti művet. Tiszta fénybe állítja Brecht szövegét, amelynek minden szava indokolt… és borzasztó nehéz.