2017. április 28.
Fantasztikus társaságba csöppentem – Szóka Rolanddal, a KCB táncművészével beszélgettünk
Életében akkor érintett először balettrudat, amikor a soproni színház balettkarának tagja lett. Szóka Roland 2014 óta immár a Kecskemét City Balett tagja, s mint mondja, minden tréning lehetőség számára a fejlődésre.
• A táncnak melyik műfaja tetszett meg először? – kérdeztük a KCB táncművészétől.
• Egészen kicsi, 6-7 éves voltam, amikor a tévében láttam Michael Flatley show-ját. Nagyon tetszett! El is határoztam, hogy megtanulok szteppelni. Anyukám kiderítette, hogy Veszprémben nincs sztepptánc oktatás, volt viszont akrobatikus rock and roll, úgyhogy végül ott kötöttünk ki. Megtetszett, és magamban el is döntöttem, hogy a következő héttől táncolok. Anyukám számára viszont ez csak akkor vált egyértelművé, amikor azon a hétfőn hiába várt haza… Csak este tudta meg, hogy iskola és edzés után még beiktattam egy táncórát…
• A tánc mellett sportoltál?
• Testnevelés tagozatos osztályba jártam, és ennek megfelelően több sportot űztem: fociztam, atletizáltam, röplabdáztam, kézilabdáztam és kosaraztam. Mégpedig elég intenzíven, hiszen az iskolánkkal országos versenyeken vettünk részt. Ehhez jött hatodiknak a tánc.
• Hogyan bírtad a megterhelést?
• Sajnos idővel jelentkeztek a problémák. Egész más izomzatra, ízületekre van szükség például a focinál, mint az akrobatikus rock and rollnál. Jöttek a sérülések, és végül a sportorvos azt tanácsolta, hogy döntsem el, mit szeretnék sportolni.
• Miért a tánc mellett döntöttél?
• A rock and roll inkább sport, mint klasszikus tánc. Nagyon technikás, dinamikus, kötött szabályokkal. Másrészt jó társaságot hozott össze a tánc: sok barátot találtam, és persze nagyon csinos lányok jártak oda… Rengeteget versenyeztünk, és rengeteget utaztunk, Európa sok országában volt fellépésünk.
• A középiskola kiválasztásánál is fontos szempont volt a tánc?
• Elég jó tanuló voltam, de a gimnáziumról sajnos lemaradtam, mert elfelejtettem, hogy angolból is van felvételi… A magyar és matek jól sikerült: összesen négy pont hiányzott ahhoz, hogy felvegyenek, pedig a három felvételi tárgyból csak kettőnek az írásbelijét írtam meg… Így végül szakközépiskolába kerültem, mégpedig vegyész tagozatra.
• Erősséged volt a kémia?
• Nem mondhatnám, de megszerettem.
• A táncot folytattad?
• A versenyzést abbahagytam, de a tánc mégis egyre fontosabbá vált. Szakál Attila koreográfustól felkérést kaptam, hogy háttértáncosként vegyek részt a veszprémi színház több produkciójában. A szakközépiskola a színházzal szemben volt, így amikor új darabra készültünk, fél 8-ra bementem a suliba, gyorsan megírtam pár dolgozatot, majd ¾ 10-kor átrohantam a színházba próbálni. 14 óráig tartott a próba, akkor rohanás vissza a suliba laborgyakorlatra. Majd este 6-kor következett a másik próba, vagy előadás.
• Mikor lettél profi táncos?
• A középiskola után jelentkeztem egyetemre, de ennyi hiányzás mellett nem sok esélyem volt. Viszont akkor alakult meg Demcsák Ottó vezetésével a Soproni Petőfi Színház balettkara, ahova táncosokat kerestek. Barátaimmal együtt elmentünk próbatáncra, felvételt nyertem, és végül 2 és fél évet töltöttem ott.
• Volt balett előképzettséged?
• Annyira nem volt, hogy életemben először ott fogtam balettrudat…
• Mennyi időbe telt, míg magabiztosan kezdtél mozogni a balett teremben?
• Néha úgy érzem, ez még most sem jött el… Kecskeméten fantasztikus környezetbe csöppentem! A KCB-nél az első pillanattól azt éreztem, hogy rengeteg tanulnivalóm van. S ez a mai napig így van.
• Minden tréning alkalom a tanulásra?
• Abszolút. Nagyon figyelek, és igyekszem minél többet elsajátítani. Barta Dóra és Katonka Zoltán keze alatt erre maximálisan megvan a lehetőségem.
• Óriási a teherbírásod. De Dóra tréningjei után ugye nincs már szükséged egyéb sportra, kondira?
• Sopronban még megtettem, hogy két próba között elszaladtam kondizni, de Kecskeméten alig van rá időm és energiám.
• Mivel kapcsolódsz ki?
• Nagyon szeretek olvasni. Szeretem a fantasy műfajú történeteket, de szépirodalmat is olvasok. Van néhány könyv, amit rendszeresen újraolvasok, mert eltelik 1-2 év, és egészen mást jelent számomra.
• Mi az, ami a legnagyobb erőfeszítést igényli tőled?
• Jelenleg a tánctörténelem. A Magyar Táncművészeti Egyetemre járok modern tánc és próbavezető szakra. Harmadéves vagyok, de a színházi elfoglaltságok mellett lemaradtam néhány vizsgáról, így valószínűleg télen diplomázom.
• Melyik lecke a legnehezebb?
• Az orosz balett… Ken Follett regényei megedzettek az orosz nevek tekintetében, legalább is azt hittem. De aztán kinyitottam a tánctörténelem könyvünket…
Rákász Judit