- Milyen világba viszi a nézőt az előadás? – kérdeztük Dunai Tamástól.
- Olyan világba, amilyenben mindig is éltünk. Az ember aligha változott az elmúlt kétezer évben. A történet egy vidéki kisvárosban játszódik, a háború előtt. Barta 1913-ba helyezi, a kecskeméti előadás rendezője, Bezerédi Zoltán 1940-be, de játszódhatna a 30 éves háború, vagy akár a napóleoni háborúk előtt is. A konfliktus egyik forrása, hogy a Szalay család egy vidéki kisvárosban, annak is a legszélén él, mivel a családfő - aki 43 évet húzott le a köz szolgálatában - csendre és nyugalomra vágyik. Vidéken van jó levegő, viszont nincsenek partiképes fiatalemberek, ami igen kellemetlenül érinti a három, eladósorban lévő Szalay lányt. Ám a Papa – mint a férfiak jelentős többsége – mindent a saját kényelmének rendel alá. A szerző irgalmatlanul keményen leleplezi a férfiak hibáit, ugyanakkor rendkívül mélyen belelát a női lélekbe. Ha csak tehetem, megnézem azokat a jeleneteket is, amelyekben nem vagyok benne, mert olyan csengő, gyönyörűséges mondatok hangzanak el, és olyan mély helyzetek alakulnak ki, hogy egyszerre érzem magam a Mariana-árokban és a Himalája tetején.
- Mit és miért csinálnak másként a férfiak és a nők? Mit mesél erről az előadásból?
- Mindent a nők döntenek el! Látszólag kiszolgáltatottak, valójában harcolnak. Kevernek, kavarnak, és megfőzik a környezetüket. Közben persze áldozatok is, becsapva érzik magukat, hadiözvegyekké és vígözvegyekké lesznek. Hadd olvassak fel egy részt a negyedik felvonásból: „Az életben együtt jár a szép meg a csúnya, a finom és a durva, a jó és a rossz. És aki mindig csak az egyiket várja, az bolond.” Szerintem erről szól a darab. A sors ajándéka, hogy ezt a munkát éppen most kaptam, mégpedig Kecskeméten…
- Milyen mintát ad a lányainak a drága Papa?
- Joviális, kedves, szeretetreméltó fickó, akit nem vesznek túl komolyan a lányok. Nem hibáztatják, elfogadják, hogy vidéken akar élni, csak azt nem értik, hogy nekik miért kell eltemetniük magukat távol a világ zajától. Olyanok, mint a fiatal kanca, amelyik vágtatni szeretne, de a zsoké visszafogja. - És milyen mintát ad a Papa és a Mama házassága? - Ebben kicsit sematikus Barta, amennyiben a Papát és Mamát turbékoló galambpárnak ábrázolja. Azt hiszem, a próbafolyamat alatt több csókot és kézcsókot adtam Réti Erikának, mint a feleségemnek 40 év alatt. Olyan nagy a harmónia, hogy legfeljebb cimbalommal lehetne kísérni. Aminek egyik oka, hogy a Mama igen okos asszony, aki mindig egy kicsit butábbnak tetteti magát, mint a férje. A nők bölcsebbek, okosabbak, praktikusabbak, melegebbek, mélyebbek, szebbek, ugyanakkor céltudatosabbak, mint a férfiak, és sokkal inkább átlátnak a szitán. Aki nem tud „nőül”, annak különösen ajánlom az előadást, mert ebből megtanulhat, legalább alapfokon.
- A párkapcsolatok, a női szerepek átalakultak az elmúlt száz évben. Ezt is túléli Barta darabja?
- Sőt, soha nem volt aktuálisabb! Olyan korban élünk, amikor mindenki szebbnek, jobbnak akarja mutatni magát, mint amilyen. Még nagyobb autó, még egzotikusabb utazás, még több diploma… Ez a darab viszont olyannak mutatja az embert, amilyen - ha tetszik, ha nem. Kíméletlen tükör. Azt mondod, feminista vagy? Azt mondom, ki vagy szolgáltatva a vágyaidnak. Hogy is énekelte Psota Irén a Koldusoperában? „Leköt a szexuális szolgaság.” A különbség csak annyi, hogy ki milyen civilizáltan tudja uralni a vágyait. De az ember nem változik. Működik a kémia.
Rákász Judit