2015. március 5.
Ősbemutató éneklő cicákkal és nagyszerű muzsikával
Rossini legszebb áriái hangzanak fel a Zenél az erkély – kakaóval sorozat legújabb meséjében, amelyet március 5-étől láthat a kecskeméti közönség immár a nagyszínpadon, Cseke Péter rendezésében. Németh Virág történetének főszereplője egy magányos kislány, akit édesapja egyedül nevel, s akinek különleges képességgel rendelkező cicák sietnek a segítségére.
• Hogyan lett a dalokból történet? – kérdeztük Németh Virágtól, a kecskeméti Katona József Színház dramaturgjától.
• A kiindulópont a zene volt: Károly Kati, a színház zenei vezetője sok dalt megmutatott. Igyekeztem úgy alakítani a történetet, hogy minél többet beilleszthessünk közülük. A leginspirálóbb a Macskaduett volt, amiből rögtön következett, hogy a cicáknak fontos szerepet kell kapniuk az előadásban. Ugyanakkor az is lényeges volt, hogy a darab cselekménye akár önmagában is megállja a helyét, tehát ne csak alibiként szolgáljon a dalok eléneklésére. A történet egyszerű és nagyon hollywoodi abban az értelemben, hogy a „Légy önmagad!” gondolata határozza meg. A főszereplő egy félárva kislány, akit egyedül nevel az édesapja. A család elköltözik, és az új környéken a kislány senkit sem ismer. Egyetlen barátja a cicája. Csakhogy az új házban is élnek macskák, méghozzá nagyon különleges macskák.
• Miben áll a különlegességük?
• A mi cicáink képesek emberré változni, s ilyenkor éppen olyan nehezen igazodnak el a felnőttek világában, mint a gyerekek. Maga a környék meglehetősen szegény, ennek megfelelően kissé „szakadtak” a cicák is – mindannyian önálló egyéniségek, olyan karakterjegyekkel, melyek meghatározzák személyiségüket, emberként és macskaként egyaránt. Például az egyik főszereplő, Zotyó, igazi antihős; kicsit félénk, kicsit ügyetlen és rettentően szerelmes, amit viszont nem mer bevallani szíve hölgyének.
• Gyakran kap felkérést önálló darab megírására?
• Ez a harmadik darabom, amelyet a kecskeméti színháznak írtam, összességében pedig a hatodik, mivel esetenként más színházak felkérésére is dolgozom. Legutóbb Czingel Szilvia Szakácskönyv a túlélésért címmel megjelent életútinterjúja alapján írtunk darabot Borgula Andrással közösen, a Gólem Színház számára. A receptkönyv különleges kordokumentum: a lichtenwörthi koncentrációs táborba deportált magyar nők írták emlékezetből a háború utolsó hónapjaiban.
• Saját regény, novella, elbeszélés…?
• Szerencsésnek érzem magam, hogy dramaturgként társulathoz tartozhatok, viszont ez annyi elfoglaltsággal jár, hogy saját ötletekre már nemigen jut időm. Egyszer talán írok majd egy regényt, de ahhoz még nagyon sokat kell tanulnom.
• A kiindulópont a zene volt: Károly Kati, a színház zenei vezetője sok dalt megmutatott. Igyekeztem úgy alakítani a történetet, hogy minél többet beilleszthessünk közülük. A leginspirálóbb a Macskaduett volt, amiből rögtön következett, hogy a cicáknak fontos szerepet kell kapniuk az előadásban. Ugyanakkor az is lényeges volt, hogy a darab cselekménye akár önmagában is megállja a helyét, tehát ne csak alibiként szolgáljon a dalok eléneklésére. A történet egyszerű és nagyon hollywoodi abban az értelemben, hogy a „Légy önmagad!” gondolata határozza meg. A főszereplő egy félárva kislány, akit egyedül nevel az édesapja. A család elköltözik, és az új környéken a kislány senkit sem ismer. Egyetlen barátja a cicája. Csakhogy az új házban is élnek macskák, méghozzá nagyon különleges macskák.
• Miben áll a különlegességük?
• A mi cicáink képesek emberré változni, s ilyenkor éppen olyan nehezen igazodnak el a felnőttek világában, mint a gyerekek. Maga a környék meglehetősen szegény, ennek megfelelően kissé „szakadtak” a cicák is – mindannyian önálló egyéniségek, olyan karakterjegyekkel, melyek meghatározzák személyiségüket, emberként és macskaként egyaránt. Például az egyik főszereplő, Zotyó, igazi antihős; kicsit félénk, kicsit ügyetlen és rettentően szerelmes, amit viszont nem mer bevallani szíve hölgyének.
• Gyakran kap felkérést önálló darab megírására?
• Ez a harmadik darabom, amelyet a kecskeméti színháznak írtam, összességében pedig a hatodik, mivel esetenként más színházak felkérésére is dolgozom. Legutóbb Czingel Szilvia Szakácskönyv a túlélésért címmel megjelent életútinterjúja alapján írtunk darabot Borgula Andrással közösen, a Gólem Színház számára. A receptkönyv különleges kordokumentum: a lichtenwörthi koncentrációs táborba deportált magyar nők írták emlékezetből a háború utolsó hónapjaiban.
• Saját regény, novella, elbeszélés…?
• Szerencsésnek érzem magam, hogy dramaturgként társulathoz tartozhatok, viszont ez annyi elfoglaltsággal jár, hogy saját ötletekre már nemigen jut időm. Egyszer talán írok majd egy regényt, de ahhoz még nagyon sokat kell tanulnom.