2015. február 22.
A gonosznak sok arca van
Meghatározhatatlan, furcsa lény. Se nem férfi, se nem nő. Valószerűtlenül fehér testére hatalmas bundákat húz, máskor meg csupaszon tekereg, akár egy kígyó. A kecskeméti Csongor és Tündében Decsi Edit és Szemenyei János Mirígye az előadás egyik legnagyobb meglepetése.
- Miért lehetett megosztani Mirígy szerepét?
Szemenyei János - A rendező, Porogi Dorka, abból indult ki, hogy a gonosznak sok arca van; folyton változik, kiismerhetetlen. Ezt a sokféleséget szeretnénk megmutatni Edittel. Tehát jóval többről van szó, mint hogy megjelenik Mirígy nő és férfi énje. Ebből a szempontból a próbafolyamat lényege az volt, hogy a Mirígy alakjában megjelenő, szélsőséges karaktereket hogyan lehet összefűzni, hisz a sokféleségnek végül egy karakterré kell válnia.
Decsi Edit – Ugyanakkor vannak olyan jelenetek, ahol Mirígy a nemiséggel játszik: férfiakra, mint nő; nőkre, mint férfi próbál hatni.
- Hogyan váltják egymást a színpadon?
D. E. – Eredetileg felosztottuk a jeleneteket, de a próbafolyamat végére eljutottunk oda, hogy folyamatosan jelen vagyunk mind a ketten. Izgalmas játék!
Sz. J. – Nagyon nagy szabadságot kaptunk a rendezőtől. Mirígy sok jelenetben azt csinál, amit akar – nyilván ésszerű határokon belül. Amikor csak ketten vagyunk a színpadon, új dolgokat is kipróbálhatunk, akár egymást is meglephetjük, ezáltal folyamatosan alakíthatjuk, építhetjük a kettőnk közötti viszonyt.
- Mikor jutottak el a végleges koncepcióig?
D. E. – A bemutató előtt néhány nappal.
Sz. J. – De nem ért bennünket váratlanul, hogy így alakult. Dorka kérése eleve az volt, hogy figyeljük egymást. Nézzük egymás gesztusait, próbáljunk átvenni belőle, hiszen egy karaktert játszunk. Egyébként meg egyrészt adja magát a dolog, hiszen Mirígynek több olyan monológja van, ami egy-egy dialógusból lett monológgá húzva, ezért olyan, mintha önmagával vitatkozna, mintha több személyisége lenne. Másrészt nekünk is könnyebb, mert segíteni tudjuk egymást.
Szemenyei János - A rendező, Porogi Dorka, abból indult ki, hogy a gonosznak sok arca van; folyton változik, kiismerhetetlen. Ezt a sokféleséget szeretnénk megmutatni Edittel. Tehát jóval többről van szó, mint hogy megjelenik Mirígy nő és férfi énje. Ebből a szempontból a próbafolyamat lényege az volt, hogy a Mirígy alakjában megjelenő, szélsőséges karaktereket hogyan lehet összefűzni, hisz a sokféleségnek végül egy karakterré kell válnia.
Decsi Edit – Ugyanakkor vannak olyan jelenetek, ahol Mirígy a nemiséggel játszik: férfiakra, mint nő; nőkre, mint férfi próbál hatni.
- Hogyan váltják egymást a színpadon?
D. E. – Eredetileg felosztottuk a jeleneteket, de a próbafolyamat végére eljutottunk oda, hogy folyamatosan jelen vagyunk mind a ketten. Izgalmas játék!
Sz. J. – Nagyon nagy szabadságot kaptunk a rendezőtől. Mirígy sok jelenetben azt csinál, amit akar – nyilván ésszerű határokon belül. Amikor csak ketten vagyunk a színpadon, új dolgokat is kipróbálhatunk, akár egymást is meglephetjük, ezáltal folyamatosan alakíthatjuk, építhetjük a kettőnk közötti viszonyt.
- Mikor jutottak el a végleges koncepcióig?
D. E. – A bemutató előtt néhány nappal.
Sz. J. – De nem ért bennünket váratlanul, hogy így alakult. Dorka kérése eleve az volt, hogy figyeljük egymást. Nézzük egymás gesztusait, próbáljunk átvenni belőle, hiszen egy karaktert játszunk. Egyébként meg egyrészt adja magát a dolog, hiszen Mirígynek több olyan monológja van, ami egy-egy dialógusból lett monológgá húzva, ezért olyan, mintha önmagával vitatkozna, mintha több személyisége lenne. Másrészt nekünk is könnyebb, mert segíteni tudjuk egymást.