2014. november 19.
Még egy napig lehet szavazni! Prima Díjra jelölték Csombor Terézt
Napokig győzködték, mire elhitte, hogy a 2014-es Prima Díjnak ő lett az egyik Bács-Kiskun megyei jelöltje. Bár az önmenedzselés nem az ő műfaja, Csombor Terézt senkinek sem kell bemutatni. A kecskeméti Katona József Színház művésze az elmúlt két évtizedben számtalan színházi előadásban lett a közönség kedvence, a mesejátéktól a nagyoperettig.
- Tényleg ilyen nehéz volt elhinni? - kérdeztük Csombor Teréztől.
- Álmomban sem gondoltam volna, hogy rám esik a választás. Ismerősök és kollégák kérdezgették, hogy olvastam-e az interneten? Hogy olvastam volna!? Nincs is internetem... Nem tudom, kiknek juthatott eszébe, hogy engem jelöljenek, de bárkik is voltak, köszönöm nekik! Nagyon jól esik, hogy gondoltak rám.
- Mióta él Kecskeméten?
- Éppen 25 éve! Lendvay Ferenc direktor szerződtetett. Az első szerepem a Mária főhadnagy női főszerepe volt.
- Könnyű volt gyökeret ereszteni?
- Könnyű, mert a kecskemétiek ugyanolyan jó értelemben vett vidéki emberek, mint a földieim Alattyánban. Helyén van a szívük, összetartóak, és megbecsülik, ami az övék. A színházukat is: Kecskeméten van a legjobb közönség! Nem a levegőbe beszélek, van összehasonlítási alapom. Játszottam sokfelé, nagy sikereim voltak máshol is. De Kecskeméten a siker mellé kaptam valamit, ami legalább olyan fontos, ha ugyan nem fontosabb: szeretetet. Mindig azok a díjak álltak legközelebb a szívemhez, amiket a közönségtől kaptam.
- Az alatt az 11 év alatt, amíg nem volt a társulat tagja, nem gondolt arra, hogy elköltözzön?
- Úgy alakult a pályám, hogy mindig nagyon sokat játszottam. Nem volt időm társasági eseményekre járni, és kapcsolatokat építeni, mert amikor rendezvényeket tartottak, én a színpadon voltam. De az az igazság, hogy nem is nagyon kutattam új lehetőségek után. Padlóra kerültem... El sem tudtam képzelni, hogy annyi főszerep után egyik napról a másikra elküldenek. Úgyhogy nagy bánatomban másodszor is férjhez mentem, amiből világosan látszik, hogy a bánat nem jó tanácsadó.
- Az önmenedzselés nem igazán az Ön műfaja.
- Mondjuk ki, ahogy van: pocsék vagyok benne!
- Szerencsére a közönség szívéhez nem az önreklámokon át vezet az út.
- De egyébként sem szívesen költöztem volna el. Szeretek itt élni. Amikor ideköltöztem, fogalmam sem volt, hogy ez a város ilyen szép...! Karácsonykor mindig ríva megyek végig a főtéren. Csupa fény, csupa gyönyörűség! Megmelengeti az ember szívét. Fontos, hogy együtt tudjunk élni szeretetben, megértésben egy közösségben, legyen az a család, a színház vagy éppen a város közössége. Ebben nagyon hiszek ám! Ahogy abban is, hogy Kecskemét olyan város, ahol ezt meg lehet tenni.
- Hogyan alakul az idei évad?
- Nagyszerűen, mert nagyon szeretem a szerepeimet. Boldog vagyok, hogy benne lehettem Molnár Ferenc Liliomában, amit Szász János rendezett. Gyönyörű előadás született, és a közönség imádja, pedig nem egy könnyed vígjáték. A Csókos asszonyban Hernádinét, a többszörös özvegyet alakítom, nagyon jó szerep. A következő darab a Csoportterápia című musical lesz, amit megint egy másik világ. Közben izgalommal figyelem, hogyan alakul a fiam (Orth Péter, a szerk.) pályája. Egy pillanatig sem bántam meg, hogy rábeszéltem: hagyja ott a Nemzeti Színházat, és szerződjön Kecskemétre. Jó érzés látni, hogy szereti a közönség és jobbnál jobb feladatokat kap. Ő egyébként már Prima Díjas, hiszen elnyerte a Junior Prima Díjat, ami óriási megtiszteltetés, és szakmai elismerés. Nagyon büszke vagyok rá! Remélem, hogy ő is büszke lehet majd rám a díjkiosztó után.
- Álmomban sem gondoltam volna, hogy rám esik a választás. Ismerősök és kollégák kérdezgették, hogy olvastam-e az interneten? Hogy olvastam volna!? Nincs is internetem... Nem tudom, kiknek juthatott eszébe, hogy engem jelöljenek, de bárkik is voltak, köszönöm nekik! Nagyon jól esik, hogy gondoltak rám.
- Mióta él Kecskeméten?
- Éppen 25 éve! Lendvay Ferenc direktor szerződtetett. Az első szerepem a Mária főhadnagy női főszerepe volt.
- Könnyű volt gyökeret ereszteni?
- Könnyű, mert a kecskemétiek ugyanolyan jó értelemben vett vidéki emberek, mint a földieim Alattyánban. Helyén van a szívük, összetartóak, és megbecsülik, ami az övék. A színházukat is: Kecskeméten van a legjobb közönség! Nem a levegőbe beszélek, van összehasonlítási alapom. Játszottam sokfelé, nagy sikereim voltak máshol is. De Kecskeméten a siker mellé kaptam valamit, ami legalább olyan fontos, ha ugyan nem fontosabb: szeretetet. Mindig azok a díjak álltak legközelebb a szívemhez, amiket a közönségtől kaptam.
- Az alatt az 11 év alatt, amíg nem volt a társulat tagja, nem gondolt arra, hogy elköltözzön?
- Úgy alakult a pályám, hogy mindig nagyon sokat játszottam. Nem volt időm társasági eseményekre járni, és kapcsolatokat építeni, mert amikor rendezvényeket tartottak, én a színpadon voltam. De az az igazság, hogy nem is nagyon kutattam új lehetőségek után. Padlóra kerültem... El sem tudtam képzelni, hogy annyi főszerep után egyik napról a másikra elküldenek. Úgyhogy nagy bánatomban másodszor is férjhez mentem, amiből világosan látszik, hogy a bánat nem jó tanácsadó.
- Az önmenedzselés nem igazán az Ön műfaja.
- Mondjuk ki, ahogy van: pocsék vagyok benne!
- Szerencsére a közönség szívéhez nem az önreklámokon át vezet az út.
- De egyébként sem szívesen költöztem volna el. Szeretek itt élni. Amikor ideköltöztem, fogalmam sem volt, hogy ez a város ilyen szép...! Karácsonykor mindig ríva megyek végig a főtéren. Csupa fény, csupa gyönyörűség! Megmelengeti az ember szívét. Fontos, hogy együtt tudjunk élni szeretetben, megértésben egy közösségben, legyen az a család, a színház vagy éppen a város közössége. Ebben nagyon hiszek ám! Ahogy abban is, hogy Kecskemét olyan város, ahol ezt meg lehet tenni.
- Hogyan alakul az idei évad?
- Nagyszerűen, mert nagyon szeretem a szerepeimet. Boldog vagyok, hogy benne lehettem Molnár Ferenc Liliomában, amit Szász János rendezett. Gyönyörű előadás született, és a közönség imádja, pedig nem egy könnyed vígjáték. A Csókos asszonyban Hernádinét, a többszörös özvegyet alakítom, nagyon jó szerep. A következő darab a Csoportterápia című musical lesz, amit megint egy másik világ. Közben izgalommal figyelem, hogyan alakul a fiam (Orth Péter, a szerk.) pályája. Egy pillanatig sem bántam meg, hogy rábeszéltem: hagyja ott a Nemzeti Színházat, és szerződjön Kecskemétre. Jó érzés látni, hogy szereti a közönség és jobbnál jobb feladatokat kap. Ő egyébként már Prima Díjas, hiszen elnyerte a Junior Prima Díjat, ami óriási megtiszteltetés, és szakmai elismerés. Nagyon büszke vagyok rá! Remélem, hogy ő is büszke lehet majd rám a díjkiosztó után.