Legfrissebb képgalériák

- Úgy tudom, egy speciális módszerrel készíti fel a színészeket a szerepeikre. Mi ennek a metódusnak a lényege?
- Az egyik legfontosabb tézisem, hogy nincsenek főszerepek, mindenki ugyanolyan fontos. Talán az sem megszokott, hogy a szerepeket nem egyszerűen kiírtuk, ahogy általában szokás, hanem egyrészt megkérdeztem a színészeket, hogy mi a szerepálmuk, másrészt arra kértem őket, hogy szabadon válasszanak szövegeket, és tanuljanak meg minél többet. Később annak alapján döntjük el, melyik színész mit játsszon, hogy kinek mi az álma, ki tanulta meg a legtöbb szöveget, és ki volt legtöbbször jelen a próbákon.
- A közelmúltban Kecskeméten járt egy francia rendező, Alain Tímar, aki szintén sajátos módszerrel dolgozik, nála a testek párbeszéde kap hangsúlyos szerepet. Az előbb elmondottak alapján úgy tűnik, önnek a textus fontosabb. Jól látom?
- Nem, nálam minden egyformán fontos eleme az előadásnak. Amikor felkértek erre a feladatra, az is lényeges szempont volt a színház igazgatója részéről, hogy próbáljam megnyitni a színészeket. Így ez a rendezésem egy mesterkurzus is egyben. Én egészen más filozófiát közvetítek: nálam a színház máshogyan viszonyul például a szakralitáshoz. Igyekszem újfajta megközelítést mutatni az emberi lényeghez, a színészethez. Ezért egy elég intenzív tréninget tartok.
- Avasson be bennünket, hogyan néznek ki a gyakorlatok?
- A célunk, hogy felébresszük a testet, így vannak fizikai és ritmikai elemei is a tréningnek, sőt, még orosz egyházi énekeket is tanulunk. Olykor lassú mozgásokat végzünk, amelyek a jógán és a tai chi-n alapulnak, de nagyon dinamikus mozdulatokat is gyakorolunk, ezekhez japán dobzene adja az aláfestést. Úgy gondolom, nagyon jól haladunk. Érzem a színészeken, hogy nagyon szeretik az előadást, és akarnak is próbálni. Így ez nekem és nekik is egy ünnep – a közös alkotás ünnepe. Ezt a módszert egyébként itt és most, Kecskeméten alkalmaztam először.
- Beszéljünk magáról a darabról, a Pétervári történetekről. Hogyan képzeli el a darabot a színpadon?
- Valójában már nem is ez a címe: úgy mutatjuk majd be, hogy Gogol P.S. – azaz Gogol - utóirat. Az előadás alapját az író barátaihoz írt levelei alkotják majd, de természetesen nem hagyjuk figyelmen kívül irodalmi munkásságát – a Holt lelkeket, A köpönyeget, A háztűznézőt vagy a Kártyásokat – sem. Gogol új, eddig ismeretlen arcát mutatja meg nekünk, sokkal szellemibb, intellektuálisabb emberként jelenik majd meg előttünk.
- Ön nem először dolgozik magyar színészekkel: rendezett már Székesfehérváron, illetve Ukrajnában, a beregszászi magyar színházban. Miben mások az ukrán, illetve orosz és a magyar színészek?
- A színházam színészeit külön kell vennem, mert őket én neveltem ki. Ők sokkal szabadabbak, és nem csupán színészként, hanem producerként, menedzserként is tevékenykednek, performanszokat szerveznek és a fesztiválunk szervezésében is segítenek. Általánosságban azt mondhatom, hogy a magyar színészek jobban tetszenek az ukránoknál, mert temperamentumosabbak. Tetszik a „pörgés”, az a jó értelemben vett vehemencia, ami bennük megvan.
Bera Linda